példakép

Csepregi Éva	Engrich Mariann	Dr.Feitl István
Komlós Juci	Lugosi Róbert	Révész László
Smuta Attila	Zoltán Erika	Zila László

Csepregi Éva zenei pályafutását az 1972-es Ki Mit Tud?-on Kócbabák énektrióban kezdte Pál Éva és Fábián Éva társaként, illetve a Stereo együttesben lépett fel. 1973 végén csatlakoztak a Neoton Famíliához. A Neoton Famíliával 1979-ben a MIDEM Fesztiválon járt, akikkel 1983-ban a Yamaha Fesztiválon megnyerték ´Time Goes By´ (Holnap hajnalig) c. dallal a Grand-Pix nagydíjat. 1984-től párhuzamosan szólókarrierbe kezdett. 1985-től két éven keresztül Végvári Ádámmal közösen készített lemezeket. 1986-ban elnyerte a szöuli fesztivál közönségdíját. Itt találkozott a Dschingis Khan-nal és mikor később visszatért, Mándoki Lászlóval együtt énekelte az Olimpia egyik dalát. 1988-ban fellépett a Szöuli Olimpián illetve eMeRTon-díjat kapott. 1989 végétől - Erdős Péter menedzser halála után - a Neoton Família kettészakadt és ő az 1992-ig működő Éva-Neoton tagja lett, de önállóan is ad ki lemezeket. 1992-ben Dávid nevű kisfia megszületése után ismét énekelt. 1996 augusztusában Végvári Ádámmal közösen a a Budai Parkszínpadon lépett fel. Részt vett a Neoton Família 1998. április 24-i búcsúkoncertjén a BS-ben. 1998-ban és 1999-ben a Táncdalfesztivál Sátorban lépett fel a Diákszigeten. Rendszeresen fellépett a Ruttkai Éva Színházban. Szerepelt az Elvira, az Edith és Marlene, a Hippolyt a lakáj, a Shirley Valentine, és a A kaktusz világa c. előadásban. Szólóban énekelt dalainak többségét a neves brit zeneszerző Bob Heatlie szerezte.
(http://www.allmusic.hu/index.php?SID=&oldal=eloadolista&h_id=361)
Rendszeres és hűséges fellépője jubileumi gálaműsorainknak.

"Kedves régi iskolám!
Mennyi mindent köszönhetek Neked!
Mesebeli korszak volt az, mikor ott koptathattam a padokat,
és mesés ajándékot kaptam, mikor útnak eresztettél.
A zene szeretete, a színpad varázsa, és az igazi érdeklődés a világ, és az emberek iránt.
Ezek mind-mind a falaid között találtak rám, s kívánhat e többet a nebuló!
Milyen messze vannak már ezek az évek, és mégis mennyire meghatározóak még ma is.
Azok a Balatonnál töltött táborok, ahol a barátságok és élmények kovácsolódtak.
Olyan vagy, mint egy igazi életre szóló barátság.
Ott hagytad lenyomatod az életemen, sorsomon és sikereimen,
amit Neked is köszönhetek."

1970-től volt iskolánk tanulója. 1978-ban Dr. Mayer Károlyné osztályában végzett. 1981-ben határozta el, hogy taekwondos lesz, bár a szülei nagyon féltették ettől a cseppet sem lányos sportágtól. 1983-ban már a felnőttek 50 kg-os kategóriájában nyert országos ITF taekwondo bajnoki címet, ami után Patakfalvy Miklós meghívta a válogatottba és ettől kezdve a világversenyek rendszeres résztvevője is lett. Egy évre rá, 1984-ben a glasgowi taekwondo Vb-n bronzérmes, a budapesti Európa-bajnokságon ezüstérmes, formagyakorlatban bronzérmes lett, valamint vezetésével a női csapat is ezüstérmet szerzett.

1987-ben Görögországban beteljesült az álma, amiért oly sokat edzett, dolgozott, 52 kg-ban világbajnoki aranyérmet nyert. 1987-ben Engrich Mariann volt a magyar sport egyetlen felnőtt női világbajnoka, amiért az újságírók szavazatai alapján az "Év női sportolója" kitüntető címet nyerte el. 1988-ban Budapesten rendezték a világbajnokságot, ahol a női csapat tagjaként ismét aranyérmet szerzett. A taekwondo mellett a kick-box válogatott tagja is volt, amellyel a Mestrében megrendezett Európa-bajnokságon Európa-bajnoki címet szerzett.

1992-ben a Valenciában rendezett Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett és elnyerte az "Eb legjobb női versenyzője" különdíjat. Megnyerte a legnagyobb európai nyílt versenyt, a Holland Bajnokságot, négyszer győzött a Nyílt Osztrák Bajnokságon, aranyérmes volt a Német Bajnokságon, mindemellett legyőzhetetlen örökös magyar bajnok volt, aki hazai mezőnyben soha nem kapott ki, sokszoros magyar bajnok, 3. danos taekwondo mester volt.

A versenyzés mellett az edzői munka is a szívéhez nőtt. 19 éves korától vezetett gyerekeknek edzést. Fél évig dolgozott Koreában, csakhogy a taekwondo őshazájában sajátíthassa el, amit tudni lehetett erről a sportról. Tanítványai rajongásig szerették, Ő volt a példaképük. Közülük sokan többszörös ifjúsági és felnőtt magyar bajnokok, Vb-helyezettek lettek. Mint a WTF Taekwondo Szövetség alapító tagja dolgozott a szövetségben, vizsgáztatott és versenyeken bíráskodott.

A taekwondo tudása révén filmszerepet kapott a Linda c. filmsorozatban és más produkciókban kaszkadőr szerepet is vállalt.
Tragikusan fiatalon távozott el.
Halálával nemcsak a taekwondo sport, a hazai és nemzetközi versenyző társadalom, de a magyar sport egészét is pótolhatatlan veszteség érte.
Emlékét - mi taekwondosok - a minden évben róla elnevezett versenyen elevenítjük fel. Ezt a versenyt utoljára 2007 tavaszán, a gyermekkori lakóhelyéhez közeli Lőrinci Sportcsarnokban rendezték meg.

Büszke vagyok arra, hogy a taekwondo sport eddigi legeredményesebb magyar versenyzőjével
közös iskolapadban ülhetek – ha csak lélekben is…

(1955)
Beosztás: főigazgató helyettes - Politikatörténeti Intézet
Tudományos fokozat: egyetemi doktor
Szakterület: 1945 utáni magyar történelem

Jó iskola volt az Engels? Egy gyermeknek nincs összehasonlítási alapja. hát még úgy, hogy nyolc évig oda járt, mint jómagam. Azt mondták jó iskola, és nem esett rosszul, hogy ilyen helyre járok. Még a tornaterem sem hiányzott, tudtam is én, mi az a tornaterem!...
Most is emlékszem az első szerelmemre az osztályból. Hét vagy nyolc éves voltam, persze titkoltam szinte még magam előtt is.
Aztán felsőben megnyílt az összehasonlítás tág mezeje. Voltak jó és rossz tanárok. Érdekes, hogy már akkor azokat tartottam többre, akik szigorúak voltak, követelményeket támasztottak, de a teljesítményt díjazták: Szlukovényiné, Korbuly Imre, Zajos Ernő, Simon Dénesné, Zsebők Zsuzsa néni...
Szerencsés voltam, szerettem az Engelset, az úttörőcsapatot, a Zrínyi Ilonát. Különösen a nagy akadályversenyeket és számháborút a kiserdőben és a táborokban. Nekem jó iskola maradt máig.
Tizenkét évet helyi képviselőként segíthettem a Gulnert. Megadta nekem a sors, hogy régi tanárok közül néhánnyal újra találkozhattam, aztán együtt dolgozhattam a tornateremért a mai tantestülettel, benne a két iskolatárssal, Pór Magdival és Kerekes Elekkel."

Komlós Juci színművésznő az egykori Állami telepen lakott és a Gulner Gyula utcai Általános Iskolában kezdte tanulmányait. Bár rövid ideig volt a kerület lakója, évtizedek óta rendszeresen visszajön volt lakhelyére, részt vesz az iskola különböző rendezvényein, eseményein, meleg szívvel emlékszik az itt töltött időszakra. Szívhez szóló szava több száz tanulóban, szülőben hagyott mély nyomokat az évek során. Megnyerő, közvetlen, kedves egyéniségével mindig elbűvöli hallgatóságát. A vele készült riportokban mindig megemlíti a kerületünket, az itt töltött éveket. Számtalan film, és színpadi szerep megformálását valósította meg, maradandó értékkel gazdagítva ezzel a magyar film- és színházkultúrát. Tevékenysége elismeréseként 2001-ben a Nemzet Színésze elismerő kitüntetést kapta meg, beírva ezzel örökre nevét a nagy magyar színészeket felsoroló képzeletbeli almanachba.

Kitüntetései: Pestszentlőrinc - Pestszentimre díszpolgára (2004)
(bp18.hu nyomán)

A művésznő 2002-ben járt iskolánkban. A következő sorokat hagyta emlékül nekünk:

Brass in the Five (fúvós, 1992-)
A Brass in the Five rézfúvós kvintett harsonása.

"Naponta megyek el rohanva régi iskolám előtt. Én is csak rohanok, mint mindenki más. Mégis elég egy pillantás a nagy sárga épületre, s már látom is gyermeki önmagam az iskolapadban, mintha csak tegnap lett volna. Megannyi érzés és emlék közt van egy mondat, melyet máig hordok magamban, egy idézet, mely időről-időre visszatér, foglalkoztat, tanít:
"Csak a sekélyes tudás dölyfös, az elmélyült ismeri fogyatékosságát, ezért szerény." Emlékszem, a biológia-földrajz terem tanári asztala fölött volt jó nagy betűkkel kiragasztva e bölcsesség. Most már tudom, hogy sokáig nem értettem meg igazán. Évek teltek el, s mikor újra eszembe jutott ez az intelem, már csak megfelelni szerettem volna. Mert csak lassan érett meg bennem a felismerés, hogy a tanítást megérteni csak az első lépés, de aszerint is élni a legnagyobb feladat.
Azt hiszem, többet nem is kívánhatunk, mint hogy a következő generációk iskolásai is igazi útmutatást kapjanak."

Zenei tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdte zongora szakon, majd egy év múlva orgonistaként folytatta Lehotka Gábor növendékeként. A Liszt Ferenc Zeneakadémián is - ahol 1986-ban kiváló eredménnyel végzett - Lehotka-tanítvány volt. Már főiskolás korában a II. Budapesti Nemzetközi Orgonaversenyen helyezést ért el, illetve 1983-ban harmadik lett a Nemzetközi Liszt Orgonaversenyen.
Diplomája megszerzése óta a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola orgonatanára, valamint 1995 óta a Zeneakadémián is tanít. Pedagógiai munkássága mellett sikeres előadói tevékenységet is folytat itthon és külföldön egyaránt.

"Mindössze 5 évet jártam az akkori Engelsbe, de mély lenyomatot hagyott bennem. Ennek akkor ébredtem tudatára, mikor találkoztam egy régi osztálytársammal, aki fodrász, s régi természetességgel mesélt a többiekről, akikkel tartja a kapcsolatot.
Barátok és tanáraink, az épület, emlékek és helyszínek, megmagyarázhatatlan érzések és kötődések kapcsolnak a Gulnerhez.
És a köszönet - nevelőink felé.
A Gulner Évkönyv kiásta ezeket az elfeledett érzéseket. Megbolygatta.
Jó látni, hogy nemcsak múltja van ennek az intézménynek, hanem jelene és jövője is."

Oktatott tárgyak: Szolfézs, Zeneelmélet, Karvezetés, Kórus, Zeneirodalom, Kreatív zenepedagógia

Minősítő hangverseny „Fesztivál kórus” cím elnyerése, Kecskemét, 1997.

Ifjú Múzsák Nemzetközi Fesztivál, Kecskemét, Marosvásárhely, 2000., 2002., 2007.
Mesterkoncert 2008, Budapest

Rennes 1991., Helsinki 1987., Perugia 1995., 2002., Freiburg 1997., 2000., 2002., 2007., Tübingen 1991., Stuttgart 1991., Ochsenhausen 1991, Krems 1994., Wien 1990., Šamorin 1993., Marosvásárhely 2001.

„Az ember alkotásra született” – Válogatás Dr. Kálmán Lajos munkáiból, 287 oldal + CD melléklet, Antológia Kiadó ISBN 963 9354 37 6, 2004.

„Die Kodály-Methode in Ungarn – Entwicklungen, Erfahrungen und neuen Herausforderungen” In: Welchen Unterricht braucht die Grundschule? (Herausgeber: Mechtild Fuchs und Georg Brunner), Verlag Die Blaue Eule, Essen, 103-117. p., 2006.

6 alkalommal (2000-2005) főzenei instruktorként Kodály-szeminárium vezetése zenepedagógusoknak, valamint kórusok felkészítése Japánban – Aomori, Tokyo („Aomori Music Teacher Summer Seminar”)

Továbbképzések és előadások főiskolákon, egyetemeken (Dublin, Barcelona, Oslo, Rennes, Perugia, Freiburg, Székelyudvarhely), nemzetközi konferenciákon (III. Nemzetközi Orff Konferencia – Soltvadkert, 1997., II. Muzikológiai Konferencia, Šamorin, 1998., „Welchen Musikunterricht braucht die Grundschule?” Freiburg, 2006., XIV. Benedek Elek Napok és Kórusfesztivál, Székelyudvarhely, 2006.)

Kórusfellépések: Rennes, Helsinki, Perugia, Freiburg, Tübingen, Stuttgart, Ochsenhausen, Krems, Wien, Šamorin, Marosvásárhely

"Iskolámhoz számos szép élmény fűz. Szép időben az óraközi szünetekben az udvari négy nagylombú, öreg fa közötti fejelős meccseink. Csatakos, téli időben pedig a tanári asztalon rendezett gombfocibajnokság...
Vannak olyan élményeim, melyek kiváló pedagógus-személyiségekhez fűzhetők. Máthé tanító néni arra mutatott példát, hogy csendes szóval, szeretettel és következetes, kemény munkával lehet szorgalmas tanulásra, megfelelő viselkedésre motiválni.
Tanulmányaim vége felé pedig Korbuly tanár úr véste életre szólóan lelkembe, hogy még egyenlő teljesítmények is más és mást érhetnek: aki többre képes többet is kell nyújtania a "megfelelő szint" mértékénél.
Példamutató személyiségük máig elkísér pedagógiai munkámban, és nagy hálával tartozom nekik éppúgy, mint első Alma Materemnek."

Zoltán Erika Magyarországon a könnyűzenei élet és tánc egyik koronázatlan királynője. Dalai és tökéletesen, dinamikusan megkoreografált táncműsorai azonban nem csak a hazai közönséget bűvölte el, hanem hírnevet szerzett a nagyvilágban is. Egyik lemezét Londonban készítette el, s ezzel Európában is bemutatkozott, 1995-ben pedig Hong Kong-ban az első ázsiai MIDEM FESZTIVÁLON lépett a nagyközönség elé.
Zoltán Erika zenéje és tánca tele van fellobbanó tüzekkel, elolthatatlan lánggal, örök derűvel, pezsgő érzelmekkel. Zsigereiben a zene, hangja és tűzrőlpattant mozgása elvarázsolja az összes generációt.
"Budapest VIII. Kerületében születtem, 1962. február 15-én 21.15 órakor. Azóta sem szeretem a hideget, biztos nagyon fáztam, amikor „ki kellett jönnöm” erre a világra. Pár nap múlva anyukámmal együtt hazamehettünk a XVIII. kerületi kis egyszerű házikónkba. Ott éltem, gyerekeskedtem, tinédzserkedtem és lettem felnőtt. Pontosan 24 éves koromig laktam Pestlőrincen, nagyon sok szép emlék köt ehhez a budapesti kerülethez. Családom tagjai közül néhányan, keresztanyám, nagybátyám a mai napig ott élnek. Minden évben egyszer-kétszer – családi összejövetel kapcsán – eljutok gyermekkorom helyszínére és mindig hihetetlenül állok a szigorú ténnyel szemben, hogy az elmúlt jó néhány évben mennyire megváltozott ott is minden. A „régi” otthonunk előtt mindig elgurulok és hihetetlen, de rengeteg emlékkép jelenik meg azonnal, kristálytisztán előttem. Ez azt jelenti számomra, hogy amikor bárhol azt nyilatkozom, hogy igazán szép és jó emlékekkel teli gyermekkorom volt, akkor nagyon őszintén és szívből beszélek.
Általános iskolába nagyon szerettem járni. Nem volt messze az otthonomtól, harmadik osztálytól már egyedül mehettem suliba, így hazafelé mindig jókat pletyóztunk azokkal az osztálytársaimmal, akikkel egy irányban laktunk. Az őszi és tavaszi séták voltak a legjobbak, mert akkor a sarki cukiban lehetett fagyit kapni, és mindig megálltunk elnyalni egy „kétgombócosat” a csajokkal. Akkor még, kimondani is félelmetes, de csak ötven fillér volt egy gombóc fagylalt. Aztán még valamikor általános sulis éveimben felemelték a gombóc árát egy forintra. Sok gondom a sulival nem volt, szerettek a tanáraim és tényleg nem volt úgynevezett undok tanítóm. Talán azért is történt így, mert kitűnő tanuló voltam, oszlopos tagja az iskola kórusának és az iskolai ünnepségek állandó fellépője lettem. Zongoráztam, szavaltam, táncoltam. Ráadásul az első négy, tehát az alsós éveimben úgy jártunk suliba, hogy az egyik héten délelőtt, akkor reggel nyolcra, a másik héten viszont délután, akkor fél egyre és ezt nagyon élveztem. Ez a két műszakos rendszer sajnos a felső osztályokban már megszűnik, de legalább még nem voltak nulladik óráim. Az csak a gimitől következett, talán ez is az egyik ok, amiért a gimit már nem nagyon kedveltem."

"Hihetetlenül nagy és gigantikus épületként maradt meg az iskola bennem, ezért elég hihetetlen volt számomra, amikor a tornaterem avatáskor meghívott vendégként szembesülhettem, hogy a folyosók nem is olyan szélesek, vagy a kisiskolásként óriásnak tűnő bejárati ajtó nem is olyan nagy. Gyermekként minden olyan más volt.
Gulneres éveimre jó szívvel emlékezhetek vissza. Boldog vagyok, hogy ott indult az életem és a Gulner tanulója lehettem."

1902 őszén gróf Szemere Miklós politikus, diplomata hazafias indíttatásból elhatározza, hogy a terület egy részén modern, európai igényeket is kielégítő lövöldét építtet. 1903. május 5-én megnyílik a lövölde. Az első világháború kitörése után a létesítmény teljes körűen hadi rendeltetésűvé alakul, illetve egyre inkább tömegrendezvények színterévé válik. 1928 alapvető változást hoz, lakossági követelésre betiltják a lőtér működését. A második világháború ismét militarizálja a létesítményt, ezúttal a női "levente szakosztály" kap benne otthont. A háború után a több, mint 40 évig tartó időszakban az épület alapvető karbantartás nélkül strandöltözőként üzemel. A 80-as évek első felében a Fővárosi Fürdőigazgatóság a strand területének egy részét - amely határos a Szemere-féle épülettel- bérbe adja Zila László cukrászmesternek. A Krisztina Cukrászda 1984-ben nyílik meg és rövidesen népszerűvé lesz. Az ezredfordulón kezdődő rekonstrukció a Szemere féle épületet kritikus állékonyságú állapotban találja. A több, mint két évig tartó felújítást és átalakítást követően 2002. decemberében a jeles épületnek új, méltó funkciót ad; a volt Szemere-lövöldében elkészül a Zila Kávéház.

"1953 júliusában születtem Lőrincen, azóta is itt élek a kerületben. Általános iskolai éveimet a Gulnerban töltöttem, 1967-ben végeztem. Osztályfőnököm Plankáné Ági néni volt, aki biológiát tanított nekünk. Tanáraim voltak még Zsebők Kornélné tanárnő, Nasinczki tanárnő, aki matematikát tanított, Zajos Ernő bácsi kémia tanár, illetve Bablena Gyuszi bácsi történelem tanár, aki szeretett kerékpározni, s emlékszem, egy alkalommal keresztapámhoz is elkerekezett Ceglédre, hogy meglátogassa. 2007-ben volt a 40 éves osztálytalálkozónk, amire sok egykori osztálytársam eljött, tanáraink közül Kovács István énektanár úr jött el, már elmúlt 80 éves.
Iskolaéveimre rányomta bélyegét az 50 évek és a kommunizmus hangulata. A szülőket megviselte ez az időszak, érződött rajtuk a félelem, a türelmetlenség. Természetesen gyerekként mi is voltunk rosszak. Emlékszem, egyszer egyik tanárom behívatott magához, mert rosszalkodtam. Megkérdezte, intőt kérek-e vagy inkább egy taslit? Mire én inkább az utóbbit választottam, ugyanis otthon az intőt nem úsztam volna meg egy taslival. A szigor az iskolában és otthon is megvolt.
Általános iskola után cukrászként tanultam tovább. Szüleim szintén vendéglátással foglalkoztak: édesanyám kávéfőzőként dolgozott egy cukrászdában, édesapán pedig hentes volt. A döntés, hogy mi legyek, nem volt nehéz: bátyám szakácsnak tanult, engem pedig cukrásznak küldtek. A vendéglátással való kapcsolatom korán kezdődött: az 1960-as évek elején, tizenévesen, apám elvitt Hruscsov egyik fogadására, ahol rendkívüli biztonsági intézkedések mellett mi készítettük el neki a magyaros disznótorost. Tisztán emlékszem arra a napra, vendéglátó pályafutásom kezdetére.
Az 1970-es évek második felében bátyámmal pecsenyézőt nyitottunk, ahol a melegkonyhás üzletvezetést és a szakács szakmát is kitanultam. 1984-ben jött el a következő mérföldkő, amikor is a Május 1. strand mellett megnyitottam a Krisztina cukrászdát, melyet az abban az évben született lányomról neveztem el. 2003 januárjában nyitottuk meg az egykori Szemere-lövölde felújított műemlék-épületében a Zila Kávéház – Krisztina Cukrászdát. A névválasztás a családi hagyomány megteremtését és folytatását tükrözi.
1998-tól 2003 januárjáig a Magyar Országos Cukrász Ipartestület alelnöke voltam. Szakmám csúcsa, hogy 2006-ban a Parlamentben az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend alapító tagjaként a cukrász szekció lovagjává ütöttek. Fontosnak tartom a szakma fejlődését, melyben nagy szerepet játszik a gyakorlati oktatás. Jelenleg huszonhárman töltik nálunk szakmai gyakorlatukat: cukrász-, szakács- és felszolgáló-növendékek.
A Gulner ma is része az életünknek, ugyanis legkisebb fiam, Tamás, most végzi a 8. osztályt. Korábban lányom, Krisztina, és nagyobbik fiam, László is ide járt általánosba. Feleségem szintén lőrinci, ő nem a Gulnerba járt, de ő is ismerte Zajos Ernő bácsit. Jelenleg időnk legnagyobb részét a kávéházban töltjük. Krisztina idén végez a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karán, László a Műszaki Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudomány Karán, Tamás pedig a Gundelban szakácsként folytatja tanulmányait.
A cukrászképzést egyébként feleségem és két nagyobbik gyermekem is elvégezte. (2008.)"