Tóth Lászlóné

"Művelődésért" díj
Címzetes Igazgató

 

40 éves jubileum

Tóth Lászlóné igazgató a Gulner utcai Általános Iskola igazgatója ebben a tanévben nyugdíjba vonul. Pályája kezdete óta a kerületünkben dolgozik. Életpályája során tanárként, művelődési osztály munkatársaként, igazgatóhelyettesként és igazgatóként tevékenykedett. Mindenkor a szakmaiság, a szép tisztesség, gyermek és emberszeretet jellemezte. Nehéz időkben vette át a Gulner utcai iskola vezetését. Az itt töltött időben az intézmény a kerületi oktatás élvonalába került. Tervszerű és tudatos munkájának köszönhetően kiváló pedagógiai programra szervezte testületét, elsők között építette ki minőségügyi rendszerét, amely e rendszerek bázisává vált. Nagy lendülettel és gondos szeretettel vett részt az jskola tornatermének megépítési munkáiban. Fontos és elengedhetetlen elemnek tartotta a társadalmi környezettel való jó kapcsolattartást és együttműködést. Elsőként szervezett nagysikerű bálokat a szülők és támogatók számára ezzel is megtisztelve partnereit. Jelentős szponzori támogatásokkal fejlesztette iskolája tárgyi feltételeit. Nyugdíjba vonulása alkalmából Önkormányzatunk megköszöni egy tevékeny, nagyszerű pedagógus, igazgató életútját, munkásságát.
(bp18.hu nyomán)

Szabad az, aki képes fölállni

Tóth Lászlóné 1969 óta dolgozik a kerületi oktatásügyben, s most július 31-én nyugdíjba megy, mint a Gulner Gyula Általános Iskola igazgatója. Lapunk mozgalmas életpályájáról kérdezte az idén Mûvelõdésért-díjas, címzetes igazgatót.

– Hol kezdõdött ez a 37 éves kapcsolat?

– A Szélsõ utcai (ma Táncsics Mihály utcai) iskolában kezdtem matematika-fizika szakos tanárként. Nagyon hamar, 24 évesen a tanács mûvelõdési osztályára kerültem elõször tanügyigazgatási, majd munka és bérügyi fõelõadónak.

Aztán 1980-ban fölkértek, hogy vállaljam el az akkor alakuló Kondor Béla 2-es Általános Iskola igazgatóhelyettesi tisztét. Így részt vettem az iskola alapításában, amikor is 1260 diákkal, közel 80 pedagógussal kellett elindítani egy új intézményt.

– Mikor következett a Gulner?

– 1984-ben váltottam, a lakóteleprõl kertes házba költöztünk és ezzel egy idõben a nagy iskolát egy kis, kertvárosira cseréltem. Itt is igazgatóhelyettesként kezdtem, majd 1990-tõl lettem igazgató. A rendszerváltás ideje volt ez, tele a korszak minden izgalmával, ami bizony alaposan érezhetõ volt az iskolában is. Tudtam, hogy nekünk is váltanunk kell, ha talpon akarunk maradni. Elindítottuk az emelt szintû angol oktatást, a több lábon állás érdekében – a kerületben az elsõk között – alapítványt hoztunk létre. Ennek a bevételeibõl kezdtük el – elsõként – a számítástechnika oktatást 1992-93-ban, hét géppel. Ezt a vonalat azóta is folyamatosan fejlesztjük, 4. osztálytól van emelt szintû informatikaoktatás az iskolánkban.

– Mivel próbálták még vonzóvá tenni ezt a kis iskolát a szülõk elõtt?

– Megpróbáltuk minél közelebb hozni az iskolai életet a szülõkhöz. 1993 óta rendezzük meg a Rózsa Mûvelõdési Házban a Gulner bált, karácsonyi ünnepségeket is szervezünk, gálamûsorokat, színdarabokat ahol például a gyerekek bemutatták az Ózt, vagy épp egy gyermek musicalt. Az volt a filozófiám, hogy ne aprózzuk el erõinket, mindennek legyen eleje, közepe, vége, látható produktuma. Világos célkitûzéseket fogalmaztunk meg akkor is, amikor bevezettük a Comenius 2000 közoktatási minõségbiztosítási rendszert. Ehhez a projekthez országosan mindössze 140 óvoda, általános és középiskola csatlakozott. Komoly elismerés volt, hogy én vezethettem

a regionális Comenius Klubot.

– Tavaly egy nagy beruházás történt az iskolában. Mit hozott ez Önöknek?

– 2005 tavaszán 200 millió forintos fejlesztés volt az iskolánkban, elkészült az új, modern tornaterem és megtörtént a régi épület belsõ felújítása is, beleértve az elavult elektromos hálózat cseréjét. Idén tavasszal pedig, elsõként a kerületi oktatási intézmények közül csatlakoztunk egy bûnmegelõzési programhoz, mellyel már nagy sikert értünk el, hisz fél millió forintot nyertünk a megvalósítására. Büszke vagyok arra, hogy miközben országosan drasztikusan csökkent a diákok létszáma, nálunk 1990 óta 267-rõl 340 fõre nõtt. Úgy gondolom, ebben szerepe volt annak is, hogy szinte minden tanárunk erõs egyéniség, aki megmondja a véleményét szemtõl szembe és persze vannak ötletei is, melyeket képes végig vinni. Sokféle embert fogtam össze és úgy érzem, sikerült egy nagyon jó csapatot összeverbuválnom.

– Mi volt a legnehezebb feladat, amivel meg kellett birkóznia?

– A törvények állandó változása és különféle szabályzatok elkészítése okozta a legtöbb gondot az elmúlt évtizedben. A teljesség igénye nélkül: el kellett készítenünk az iskola szervezeti és mûködési szabályzatát, munkaköri leírásokat, pedagógiai programot, a szabálytalanságok kezelésérõl szóló irányelveket, minõség irányítási programot, iratkezelési szabályzatot. Az elmúlt 8-10 év a bürokrácia magasiskolája volt.

– Sokakat meglepett, amikor tavaly novemberben egy iskolai értekezleten bejelentette, nem pályázik újra az igazgatói címért. Mi volt a döntésének az indoka?

– Igen, úgy döntöttem, hogy nem pályázom újra, nem vállalok újabb öt évet, a mandátumom lejárta után veszem a kalapom. A tanévzáró értekezletet egy Dag Hammarrskjöldtõl származó idézettel fejeztem be: „Szabad az, aki képes fölállni és akár mindent maga mögött hagyni. Aki képes igent mondani.”

– Mi a véleménye az utódlásról?

– Kerekes Elek, akit 2002-ben neveztem ki igazgató-helyettesnek, az én bejelentésem után jelezte, hogy pályázni fog az igazgatói posztra. Ez megnyugvással töltött el, mert jól ismerem õt. Ide járt kisiskolásként, ifivezetõ is volt a Gulnerben, majd tanítóként tért vissza alma materébe. Amikor ide kerültem, akkor végezte el kiegészítõn a matematika szakot. Ketten vittük a matematikatanítást, így volt alkalmam alaposan megismerni õt. Tavaly óta folyamatosan segítettem a felkészülésben. A két külsõ pályázónak is megadtam minden segítséget, de örülök, hogy végül õ lett az utódom.

– Vezetõ beosztásai ellenére mindig szakított idõt a nem is mindig szokványos önképzésre. Mi minden van még a tarsolyában?

– Elvégeztem a Mûszaki Egyetem közoktatási vezetõképzõ posztgraduális szakát, több minõségfejlesztési tanfolyamot, részt vettem moderátor képzésben, különbözõ vezetésmódszertani tréningeken és most fejeztem be egy tanfolyamot, melyen uniós pályázatok írásához szükséges projekt menedzseri végzettséget szereztem. A Comenius programnak köszönhetõen 2000 óta az Expanzió Kft.-n belül mûködõ Civitas Pedagógiai Intézet külsõs munkatársa vagyok. Talán, ha lesz rá lehetõség, igény, valahol erre fogom folytatni a pályámat.

Dudás László - Városkép nyomán

       


 
vissza a tanáriba