***   2019. június 14.   ***   frissítve: június 18.   *** 

ELBÚCSÚZTAK ÉS ELBALLAGTAK NYOLCADIKOSAINK

Június 12-én délután köszöntek el pedagógusaiktól nyolcadikosaink:












Majd elérkezett a nagy nap, a ballagás napja.
Beszámolónk a programfelelős-rendező, Anikó néni tollából:
Elballagtak nyolcadik évfolyamos tanulóink

Június 14-én, az idei tanév utolsó napján, a nyolcadik évfolyamosok búcsúztatására gyűltek össze iskolánk tanulói, tanárai, valamint szülők, rokonok, barátok, jó ismerősök. Nyolcadikosaink napja az utolsó osztályfőnöki órával kezdődött, ahol Erika néni és Bea néni a négy év összegzéseként ellátták tanítványaikat útravaló gondolatokkal. Ezt követően a hetedik évfolyamos tanulók átadták búcsúzó társaiknak a ballagási tarisznyákat, majd végzőseink végigvonultak az iskolán, felidézve az eltelt évek emlékeit. Ballagási ünnepélyünk a hetedik osztályosok műsorával indult. Rövid jelentükkel és a két osztály által közösen elénekelt dalukkal üzenték nyolcadikosainknak, hogy a felnőtté válás útján se felejtsenek el gyerekek maradni, és játsszanak még tovább. Ezt követően iskolánk igazgatója, Elek bácsi köszöntötte ballagóinkat útravaló gondolataival. Az ünnepély a 8.a és a 8.b osztály búcsúdalaival folytatódott, majd a nyolcadik osztály képviseletében Szanyi Gabriella, Sári Fedra és Szulinszki Olivér búcsúbeszéde következett. Végezetül a ballagó osztályok képviselői felkötötték iskolánk zászlajára búcsúszalagjaikat, ezzel is emléket hagyva az itt maradóknak. Iskolánk tanárai, tanulói és a ballagtató 7.a és 7.b osztály nevében sok sikert kívánunk távozó diákjainknak, bízva abban, hogy örömökben és eredményekben teli éveket töltenek majd el a választott középiskolák padjaiban is.

Stibli Anikó, Frech’ Gábor




Igazgatói búcsúbeszéd ballagóinkhoz:
„Mindennek, ami itt remek volt,
Emléke, nyoma fönnmarad.
Ki mi nagyot tett, szépet gondolt,
Örökké él, mert egyre hat.”

Vajda János gondolataival idézve nagy szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit a Gulner Gyula Általános Iskola ballagási ünnepségén. Természetesen külön tisztelettel üdvözlöm a mai nap főszereplőit, a ballagókat, akik minden bizonnyal már alig várták, hogy megpróbáltatásaik a végéhez közeledjenek.

Kedves Ballagó Nyolcadikosok!

Ez az alkalom mindig különleges érzést kelt bennetek, de higgyétek el, szüleitekben és kollégáimban is, hiszen nem egy tanévet hagyunk magunk után, nem egy tanév eseményeiről, tetteiről kell számot adnunk – leginkább magunknak!  Jelentős időszak zárul le számotokra, s nyugodtan elmondhatom, hogy ezt a szerda délutáni búcsúzótok alkalmából meg is tudtátok fogalmazni, nem is akármilyen módon. Kiemeltétek a közösen megélt programok fontosságát, kitértetek a tanórákon tanultakra – bízom abban, hogy ezt nem csak udvariasságból tettétek meg! Szüleitek, ismerőseitek előtt is szeretném megköszönni minden kollégám nevében azt a szeretetet, ami a Gulner Iskolával kapcsolatban sugárzott szavaitokból, dalaitokból, verseitekből! Nagyon remélem, hogy kaptatok annyi muníciót, és nem csak tanulmányokban, hanem az emberi kapcsolatok építésében, az egymás iránti udvariasság tudatos alkalmazásában, ami vezérlő elv lehet számotokra a jövőben. Az elfeledett, újra tanulandó ismeretek pótolhatók, de egy régi mondás szerint: Az udvariasság olyan, mint a matematikában a nulla – önmagában semmit sem ér, de sokat változtat azon, amihez hozzátesszük. Kérlek titeket, erről ne feledkezzetek el soha! Legalább ilyen fontos, hogy az életetek során felmerülő problémákra, lehetetlennek tűnő küldetésekre helyes válaszokat adjatok, ahogy azt az ókori bölcsek egyik általam leginkább tisztelt alakja, Marcus Aurelius is megfogalmazta:

„Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen.
Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted."

Legyetek nyitottak az új dolgok iránt, de sose feledjétek igazi céljaitokat, amit kitűztök magatok elé! Ha lehet, ne feledjétek soha, hogy döntéseiteket ne a pillanatnyi megoldás lehetősége, hanem a távlati céljaitok elérése határozza meg! Szerdán említettétek a szerzett barátokat is, akikre többé-kevésbé számíthattatok. Őrizzétek ezeket a tartalmas kapcsolatokat, és természetesen alakítsatok a régiek mellé ki újakat is, mert elszigetelve, magányos farkasként élve, nem lehettek teljesen boldogok! Az új iskola követelményeihez való alkalmazkodás többetek számára természetes folyamat lesz, mert tudatos munkával, tanulással az itt megszerzett alapokra – nagyon remélem – biztonsággal tudtok építeni a középiskolában is, ahol könnyen lehet, hogy még keményebb, szigorúbb játékszabályokkal találkozhattok.  Magától értetődő, hogy vannak köztetek olyanok is, akik általában a dolgok könnyebbik felét fogták meg, nekik időben fel kell ismerniük a magasabb követelményekhez való alkalmazkodás kényszerét, vagy könnyen bajba kerülhetnek. A magasabb követelmények, még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem feltétlenül osztályzattokkal mérhető tudást jelentenek, hanem emberi kapcsolatokat, az önmagunkban esetlek felgyülemlő indulatok kezelésének képességét. Ezek fontos, nehéz és sokszor kegyetlen kérdések. Kívánom Nektek, hogy mindehhez legyen elég erőtök, kitartásotok, és találjatok igazi támaszokat leendő tanáraitokban, barátaitokban és nem utolsó sorban, szüleitekben, akikre mindig, minden körülmények között támaszkodhattok!

Kedves Szülők!

Gyermekükkel együtt sokan szintén búcsúznak az iskolától. Ezúton is szeretném megköszönni együttműködésüket, aggódásukat, javaslataikat, tanácsaikat. Kérem Önöket, hogy még egy ideig tartsanak ki, figyeljék gyermekeik középiskolai tevékenységeit. Az elkövetkező időszakban akkor s szükség lesz Önökre, ha ezt gyermekük tagadja. Kedves nevelők, beleértve az iskola összes dolgozóját, akik az elmúlt rövidebb-hosszabb időszakban szerepet vállaltatok a ballagók nevelésében, oktatásában! Szeretném megköszönni, hogy éveken át a tanulók mellett voltatok. Segítettétek őket ügyes-bajos dolgaik elintézésében, próbáltátok minél több munícióval ellátni a tanulókat. Sokszor nem voltatok könnyű helyzetben, s ezt a ballagó nyolcadikosok is elismerték! Külön köszönöm az osztályfőnököknek, osztályfőnök-helyetteseknek, hogy szervezték a mindennapokat, irányítgatták osztályaikat, akik az évek alatt igazi közösséggé alakultak.

Kedves Nyolcadikosok!

Végezetül Meditáció a 72. zsoltárhoz gondolatával engedlek Titeket utatokra:
„Életünk termése szolgálja hazánk dicsőségét!
Mi vagyunk az aranyló, hullámzó búzatábla,
mi vagyunk az eljövendő ország magvetése.
S szeretnénk részeseivé lenni annak a világnak,
amelyet betölt nemzetünk dicsősége."

Kívánom Nektek, hogy találjátok meg utatokat a Földön, s szeretettel várjuk, hogy beszámoljatok sikereitekről, sorsotok alakulásáról.
Köszönöm figyelmeteket, figyelmüket!







Fotók: Györgyi néni:


















Videofelvételünket készítette Szelier Ágnes:

  vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz