***   2018. március 10. 22.00   ***   frissítve: március 26. 17.00   ***

TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSAINK NAPJA: MÁRCIUS 10.

***    7. b osztály    ***

 

A 7. b osztály tanulmányi kirándulása ebben a tanévben A Dunánál címet viselhetné. Miután tömegközlekedési eszközökkel megérkeztünk a Kossuth térre, felelevenítettük a tavalyi Országházban tartott múzeumi foglalkozáson tanultakat és a parlamenti látogatásunk élményeit, majd megnéztük a Parlament környéki szobrokat és a „rakodópart alsó kövén” József Attila szobrát. Utunk a Holokauszt-emlékműhöz vezetett, ahol felidéztük a szomorú múltat: az 1944-45-ös éveket, amikor többezer embert deportáltak vagy végeztek ki származása miatt. A Duna partján folytatva sétánkat, gyönyörködtünk a budai oldal szépséges panorámájában. Alkalmunk volt érdekes, új szempontból szemlélni a dolgokat: meg tudtuk állapítani, hogy a Lánchíd oroszlánjainak nemcsak nyelve nincs, de úgy tűnt, hogy a fogazata is meglehetősen hiányos. Nem sokkal dél előtt hajóra szálltunk és idegenvezető segítségével ismerkedtünk a történelmi építmények érdekes históriáival.

A kirándulás végére szinte kitavaszodott, napsütéses időben érkeztünk vissza az iskolához.
Kovács Beáta




***    5. a és b osztály    ***

Az ötödik évfolyam a láthatatlan kiállításon járt. A 10 fős csoportok átélhettél, milyen az életük a vak társaiknak. A sötét szobába lépve a fény leghalványabb jelét sem láthattuk. A látásunk helyett a hallásunkra, szaglásunkra és tapintásunkra kellett hagyatkoznunk. Nem ment olyan egyszerűen. A különböző helyiségek az élet különféle színtereit mutatták be. Egy lakásban próbáltunk tájékozódni, szerencsénkre a gáztűzhely nem volt bekapcsolva. A piacon zöldségek és gyümölcsök felismerését gyakoroltuk. A közlekedés -nyugodtan mondhatom- mindenki számára a legnagyobb kihívást jelentette. A hanghatások által átélhettük az autók zaját, a közlekedési lámpák hangját. „De hol van a zebra és mit keres mellettem egy motor?”- gondoltam magamban. Az erdészház kitömött állatainak izgalma kísért minket tovább. Az erdőben viszont megnyugtatónak találtam a fa illatát, a madarak csiripelését. A legnagyobb talányt a szoborpark okozta számomra. Máig nem értem, hogyan ismerhetném fel a „Szárnyatlan angyalt” vagy „Hófehérkét”.

A gyerekek gondolataiból szemezgetve:
„Nagyon megérintett engem.”
„Én nehéznek éreztem, hogy nem láthattam semmit.”
„Bekukkanthattunk a vakok életébe, nagyon különös volt. A fantáziánkra volt bízva.”
„Félelmetes volt.”
„Mindenkinek ajánlom.”
„Nagyon fura volt vak emberrel beszélni.”
„Éreztem, mintha én is vak lennék.”
„Ez a kirándulás volt az egyik legjobb kirándulás. Láttam Braille-írást a felirat alatt. A nevünket leírták Braille-írással….Egyszer elszeretnék jönni a szüleimmel.”
„Nagyon izgalmas és jó volt.”
„Nagyon sötét volt és mégis felismertük egymást.”
„A legérdekesebbek a hangok voltak.”
„A büfé is sötétben volt, ami egy kihívás volt, mert nem láttuk, hogy mennyit fizetünk.”
Hegedűs Katalin, Zsámboki Rita




***    8. b osztály    ***

Osztálykirándulás a Sziklakórházba

Idei tanulmányi kirándulásunk úti célja a Sziklakórház Atombunker Múzeum megtekintése volt. Az iskolából tömegközlekedési eszközökkel eljutottunk a Szentháromság térig, majd kellemes sétát tettünk a Budai Várnegyedben. A várból lifttel mentünk le a várfal alatt lévő múzeum bejáratához. A tárlatvezetés egy filmvetítéssel kezdődött, majd az idegenvezető körbevitt minket a hosszú föld alatti járatrendszerben. A folyosóról szobák nyíltak, melyekben viaszbabák mutatták be, hogyan működött régen az intézmény. Megtudhattuk, hogy a kórház fontos szerepet töltött be a II. világháború és az 1956-os forradalom idején. Hallhattunk arról, hogy az összecsapások idején itt dolgozók mennyire elszántan, hősiesen próbáltak úrrá lenni és javítani a sokszor kilátástalan helyzeten. Láthattuk a régi bunker életfenntartó rendszeréhez szükséges gépházat is. Miután sok érdekes és hasznos információt magunkba szívhattunk, egy kiállítást néztünk meg az atombombával, annak pusztításával kapcsolatban. Láthattunk igazi tárgyakat Hirosimából és Nagaszakiból a hozzájuk kapcsolódó szívfacsaró történetek kíséretében.

A múzeumból kiérve megbeszéltük a látottakat, majd indultunk ebédelni egy gyorsétterembe. A napot az Ördögölő Józsiás című rockoperett megtekintésével zártuk az Operettszínház előadásában.

Zsiga Barnabás 8. b

***    2. a osztály    ***


"Kirándulós Ének

Kirándul a 2.a,
olyan, mint egy álom.
Ábel szerint az úticélt,
ma meg nem találom!

Elindultunk, mendegéltünk,
odaértünk épen.
Lobogott a hosszú hajunk
a térdig érő szélben.

Kiállítást nézegettünk,
elnémulva, kérem!
Ki látott már ilyen csodát?
Nincs semmi a képen!

Utunk innen tovább vezet,
jöhet csúszda, hinta,
mindegy mi az, csak játék legyen,
S ne füzetben a tinta!

Köszönöm hű társam és fegyverhordozóm,
Györgyikó néne lelkes velem gyaloglását
és köszönöm a gyerekeknek,
hogy ilyen vidám, remekbeszabott nappal
ajándékoztak meg bennünket!
A végtelenbe és tovább!

Ildikő néni"




***    3. a osztály    ***


Városismereti, tanulmányi kirándulás a 3. a-val
Villamossal. metróval, kisföldalattival utaztunk a Hősök terére,
ahol megcsodáltuk történelmi nagyjaink szobrait,
majd a Városliget nevezetességeivel ismerkedtünk.
A Mezőgazdasági Múzeumban foglalkozáson vehettünk részt,
és arra is maradt időnk, hogy játszunk egy jót a tó melletti játszótéren.
Az idő is kegyes volt hozzánk, a kellemes tavaszias idő tette még szebbé napunkat!
Zsuzsa néni, Anna néni




***    6. b osztály    ***


Tanulni mentünk a Várba – Beszámoló a 6. b tanulmányi kirándulásáról

Idei tanulmányi kirándulásunkon a Budai Várnegyedbe és a Magyar Nemzeti Galériába látogattunk el a 6.b osztállyal. Családias létszámban vágtunk neki a napnak, sajnálatunkra hat tanuló betegség miatt nem tudott részt venni a programon. A kirándulás tanulmányi jellegét idén nagyon komolyan vettük, hiszen a gyerekek csoportokat alkotva különböző tantárgyakhoz kapcsolódó, változatos készségfejlesztő feladatokat oldottak meg a nap folyamán.

Indulás előtt Budapest tömegközlekedési térképét tanulmányozva megtervezték az utazás lehetséges útvonalait, és annyi pontot kaptak, ahány járművet jól találtak el. A Várnegyedet a Bécsi kapu tér felől közelítettük meg, ahol felidéztük ismereteinket a középkori Buda városáról, élőben is megcsodálva a történelem tankönyvből már ismert épületeket.
A Kapisztrán téren, Kapisztrán Szent János emlékművénél, élőszobor készítésével fejlesztették megfigyelőképességüket a csoportok. Nagy élvezettel készültek a beállítások és külön örömet jelentett, hogy a mobiltelefonok ez alkalommal engedélyezetten kerülhettek használatba.

Ezt követően a Mátyás-templom felé sétáltunk, ahol rövid idegenvezetést követően a csoportok videónaplót, vlogot, készítettek a hiányzó tanulók számára, amelyen bemutatták a Szentháromság teret, a Mátyás-templomot és a Halászbástyát, figyelve arra, hogy a videó ne csak vicces, de informatív is legyen.

A Sándor-palota elé épp az őrségváltás időpontjában érkeztünk, így egy rögtönzött feladattal is kiegészült az akadályverseny. A gyerekek lelkesen próbálták ki, hogy meddig tudnak rezzenéstelen arccal vigyázz-ban állni. Érdekes volt látni, hogy amíg az osztályteremben ez néha nehézséget okoz, ebben a játékos formában szinte abba sem akarták hagyni.
A Magyar Nemzeti Galéria előtt egy utolsó feladat várt a csoportokra: a Budai Várnegyed turistatérképén kellett berajzolniuk sétánk útvonalát a Bécsi kapu tértől a Palotáig. A helyes megoldások száma jól jelzi, hogy a gyerekek figyelmesen követték végig a délelőtt programját.

Azonban itt még nem ért véget a nap, ugyanis 13 órától egy bő másfél órás múzeumpedagógiai foglalkozáson vettünk részt a Magyar Nemzeti Galériában, ahol a XIX. századi történelmi festészettel, hősökkel és hősnőkkel, valamint általában a képzőművészettel foglalkoztunk. A program különlegessége, hogy az emelt angol csoportba járó tanulók angol nyelvű programon vettek részt, ahol, kezdetben bátortalanul, de a másfél óra végére már egyre ügyesebben használták a tanult idegennyelvet. Az alapcsoportosok magyarul ismerkedtek meg több híres festménnyel és beszélgettek a hozzájuk kapcsolódó történelmi eseményekről.

A nap végére, a gyerekek számításai szerint, nyolc tantárgyat felölelő komplex program állt a hátunk mögött, ezen kívül nagyon sok nevetés, önfeledt pillanat és az együttlét jó érzése.

Ezúton is köszönöm Badacsonyiné Bódis Hajni néninek, hogy elkísérte az osztályt, valamint a Magyar Nemzeti Galéria munkatársainak, Koós Nikolettnek és Rébay Fatimának, a kiváló foglalkozások megszervezését.

Anikó néni




***    2. b osztály    ***

A 2 .b osztállyal a kerületben megtalálható Fővárosi (3. számú) Szabó Ervin Könyvtárában kezdtük a kirándulásunkat. Kovácsné Lozancsek Olga néni már várt bennünket. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, beléptünk a mese világába. Egy elvarázsolt királyfinak kellett segítenünk, hogy kiszabaduljon, megküzdjön egy 7 fejű sárkánnyal, megtalálja és kiszabadítsa a sárkány által elrabolt királykisasszonyt. Ehhez természetesen sok feladatot kellett megoldaniuk a gyerekeknek. De minden jó, ha jó a vége! Olga nénitől búcsúzóul mindenki kapott ajándékot. Jó kedvvel, napsütéses időben sétáltunk át a közeli játszótérre, ahol önfeledt játék következett.

Köszönöm a segítséget a kísérő szülőknek!
Saci néni és Eperke néni


 

***

  vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz