*** október 17. 20.30 ***
OKTÓBER 18. - ANGOLOS TÉMANAP A GULNERBEN
Történelem - országiismeret
A Brit Birodalom története
forrás és bővebben:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Brit_Birodalom
Ugyanez angolul:
http://en.wikipedia.org/wiki/British_Empire
A Brit Birodalom Anglia, majd az
Egyesült Királyság fennhatósága alá tartozó területek összessége volt. Ebbe
beletartoztak az ország gyarmatai, domíniumai, protektorátusai, bábállamai és
egyéb területei. Ez volt a Földön valaha létezett legnagyobb kiterjedésű,
lakosságú és gazdasági erejű gyarmattartó birodalom. Kialakulása a nagy
földrajzi felfedezések korában, a 16. században kezdődött, amikor Spanyolország
és Portugália mellett Anglia is kivette részét az újonnan felfedezett területek
gyarmatosításából és a tengerek uralmáért folyó versenyfutásból.
Fénykorában, a 20. század első felében, a Brit Birodalomnak körülbelül 458
millió alattvalója volt, azaz a Föld népességének negyede tartozott uralma alá.
Az összes szárazföldből ugyanilyen arányban részesedett, területe megközelítően
36,6 millió km² volt.
Ekkor terjedt el világszerte az angol típusú gazdasági berendezkedés, oktatási
rendszer, az angolszász jogrendszer, a hadsereg, a westminsteri kormányzási
struktúra és a brit társadalom számos eleme, mint a sportok (például krikett,
labdarúgás) és az angol nyelv. A gyarmatok őslakóival szemben elkövetett
embertelen bánásmód miatt komoly bírálatok is megfogalmazódtak a birodalommal
szemben.
A Brit Birodalmat kiterjedése csúcspontján úgy jellemezték, mint előtte a
Spanyol Birodalmat: „az ország, ahol a nap soha nem nyugszik le”, mert mindig
volt legalább egy gyarmat, ahol éppen nappal volt és sütött a Nap. Azonban ahogy
az idők folyamán változott a gyarmatosítók megítélése, a mondat jelentése egyre
inkább a következő lett: Isten nem hagyja a briteket sötétségben.
A birodalom nem csak kiterjedésével és népességével tűnt ki, hanem 1914-ig a
világ legtöbb befektetését is eszközölte. A befektetések bruttó értéke 3,8
milliárd font volt, amely kétszer haladta meg a francia és háromszor a német
tengerentúli befektetéseket.
A birodalom hanyatlása több jelentős történelmi eseményhez köthető. Az egyik
első jelentős veszteség az amerikai függetlenségi háború során érte, hiszen a
brit fennhatóság alá tartozó tizenhárom észak-amerikai gyarmat kivívta
függetlenségét, és ezzel megjelent a világhatalmi játszmában egy jelentős új
ellenpólus.
Az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét követő időszakban elsősorban európai
versenytársaival történő küzdelemben őrlődtek fel nagyhatalmi energiái. Az első
világháborúban a Német Birodalommal vívott küzdelemből győztesként került ki a
Brit Korona, de meggyengült az elszenvedett jelentős veszteségek miatt. A
második világháborúban pedig a birodalom szinte önmagát is feláldozta a német, a
japán és az olasz nagyhatalmi ambíciók megállításáért.
A második világháború után a birodalom területének legtöbb része függetlenné
vált. Két évvel a háború befejezését követően elnyerte függetlenségét a
legnépesebb és legértékesebb gyarmat, India. A Brit Korona fennhatósága alá
tartozott államok előbb létrehozták a Brit Nemzetközösséget (angolul: British
Commonwealth of Nations), később a már független államokat tömörítő
Nemzetközösséget (angolul: Commonwealth of Nations).
Az 1948 óta működő 53 szuverén állam alkotta nemzetközösség egészen más alapokon
működik, de örökségét tekintve mégis a Brit Birodalom utódjának tekinthető. A
birodalomtól utolsóként 1997-ben Hongkong tért vissza Kína fennhatósága alá. A
Brit Nemzetközösségben 16 ország nemzetközösségi királyság, ezekben államfői
tisztet tölt be II. Erzsébet brit királynő, és ténylegesen a Brit Korona
tartozéka maradt tizennégy tengeren túli terület.
Az első Brit Birodalom (1583–1783)
A kezdetek:
1578-ban I. Erzsébet kiváltságlevelet
adományozott Humphrey Gilbertnek, amelyben tengerentúli felfedezések
végrehajtásával és új angol gyarmatok létesítésével bízta meg. Gilbert 1566-ban
az északnyugati átjáró felfedezésére kidolgozott terveivel hívta fel magára a
figyelmet, majd 1567 és 1570 között Írországban kemény kézzel verte le az írek
lázadását, miközben kidolgozta Munster gyarmatosításának tervét. Észak-Amerikába
1578. november 19-én indult el, de fegyelmezetlen legénysége megakadályozta
abban, hogy terveit kivitelezze. 1579 tavaszára egyes hajói visszatértek
Angliába, a többiek pedig kalózkodni kezdtek. 1583. június 11-én újra útnak
indult, és augusztus 3-án eljutott Új-Fundland szigetére, a mai St. John's. A
szigetet 1497 óta csak tőkehal-halászok laktak, ők is csak a halászidényben.
Gilbert a területet ismét Anglia gyarmatává nyilvánította, hazafelé hajózva
azonban életét vesztette, és szerepét féltestvére, Sir Walter Raleigh vette át.
1584-ben Raleigh gyarmatosította Roanoke térségét, amely a mai Észak-Karolina
partmenti részén található, de az ellátási nehézségek miatt kísérlete sikertelen
maradt.
1603-ban I. Jakab angol király került az angol trónra, aki 1604-ben megkötötte a
Spanyol Birodalommal a londoni egyezményt, amely véget vetett a két ország
közötti ellenségeskedésnek. Anglia ezt követően a többi ország gyarmatainak
megtámadása helyett saját kolóniák létesítésére törekedett. A kezdeti
sikertelenség ellenére a 17. század elejére az észak-amerikai és a karibi térség
kisebb szigeteinek gyarmatosításával megkezdődött a Brit Birodalom kiépítése, a
Kelet-indiai Társaság megalapítása révén pedig sikerült kereskedelmi
kapcsolatokat kiépíteni Ázsiával. Ezt az időszakot a tizenhárom gyarmat
elvesztéséig, ami a 18. század végén következett be az amerikai függetlenségi
háború után, a szakirodalom az első Brit Birodalomként tartja számon.
Brit gyarmatok Észak-Amerikában 1750. 1: Újfundland; 2: Új-Skócia; 3: A
tizenhárom gyarmat; 4: Bermuda; 5: Bahamák; 6: Brit Honduras; 7: Jamaica; 8:
Kis-Antillák
John Dee:
John Dee, az ismert tudós, I. Erzsébet
királynő csillagászati és tudományos tanácsadója használta először a Brit
Birodalom kifejezést egy olyan korban, amikor Nagy-Britannia még nem létezett
mint politikai entitás: ekkor Angliának még csak néhány gyarmata volt. Ebben az
időben a már megalapított spanyol és portugál birodalmak által szervezett
zsákmányszerzéseknek volt külső résztvevője.
Ekkoriban Anglia és Skócia még önálló államok voltak, és hosszú ideje ellenséges
viszonyban álltak egymással. Dee szolgáltatta az ideológiai hátteret a Brit
Birodalom létrehozatalához, melynek ő életében csak a kezdeteit láthatta. Az
1550–1570-es években Anglia felfedezőútjaihoz adott tanácsokat, melyekkel
elsősorban technikailag segítette azok könnyebb kivitelezését.
A második Brit Birodalom
Politikai karikatúra 1876-ból, melyben Benjamin Disraeli (1804–1881) India
császárnőjévé koronázza Viktória brit királynőt. A felirat, mellyel közzétették,
az volt: „Új koronát régiért!”
A 19. századi brit politika elsődleges célja a legnagyobb és legfontosabb
gyarmat, India védelme és gazdasági növekedésének fenntartása volt Ázsiában. A
Kelet-indiai Társaság tovább terjeszkedett, biztosítva a Brit Birodalom ázsiai
gyarapodását. A társaság hadserege a hétéves háborúban támogatta a Királyi
Haditengerészet erőit, valamint több Indián kívüli hadműveletben is részt vett:
Napóleon Egyiptomból történő kiűzésében (1799), a holland fennhatóság alatt álló
Jáva elfoglalásában (1811), Szingapúr (1819), Melaka (1824) megszerzésében és a
Burmában (1826) elszenvedett vereségben.
Az 1730-as évektől a társaság indiai telepei kivették részüket az egyre nagyobb
jövedelmet hozó, Kínával bonyolított ópium-kereskedelemből. A kereskedést a
Csing-dinasztia törvényen kívül helyezte 1729-ben, de a társaság folytatta az
illegális tevékenységet, és az így keletkezett extra bevételét az anyaországba
irányuló teaimport ellentételezésére használta fel. A kereskedelem beszüntetését
célzó kínai intézkedések eredményeként 1839-ben Kantonban 20 000 láda ópiumot
koboztak el a kínai hatóságok, és ez volt az egyik fő oka, hogy Nagy-Britannia
megtámadta Kínát, amit az első ópiumháborúként tartanak számon. A háborúban
elfoglalta Nagy-Britannia az akkor még jelentéktelennek számító Hongkong
szigetét.
Nagy-Britannia
világbirodalommá válásának évszázada
(1815–1914)
Viktória királynő és Benjamin Disraeli:
A 19. század első felétől a 20. század
elejéig tartó birodalmi időszak eseményeit a történészek többféleképpen is
besorolják. Az 1815 és 1914 között Britannia birodalmi évszázadáról szólnak az
elemzéseik. Ez magába foglalja Viktória brit királynő uralkodásának viktoriánus
Angliaként ismert és egyes történészek által az új imperializmus korszakának
nevezett periódust, amely a sedani csata (1870) és az első világháború kitörése
(1914) közötti időszakra datálható.
A birodalom e közel egy évszázad alatt mintegy 25 900 000 km² területtel bővült,
és az alattvalók száma körülbelül 400 millió fővel növekedett.
A waterlooi csatában Bonaparte Napóleon felett aratott győzelem azt
eredményezte, hogy csak Oroszország maradt meg nagyhatalmi vetélytársnak, az is
egyedül a közép-ázsiai térségben.[76] Ebben a korban vitathatatlan volt a britek
tengeri fölénye, és a világcsendőri szerepkört is ők töltötték be. Ezt az
időszakot Pax Britannica néven ismerte meg a világ, és fényes elszigeteltségként
is jellemzik a követett külpolitikai irányultság miatt.
Az ország belépését egy újabb nagyarányú terjeszkedés korszakába 1875-re
datálják, mikor Benjamin Disraeli konzervatív kormánya megvette az eladósodott
egyiptomi vezető, Iszmail pasa 44%-os részesedését a Szuezi-csatornában 4 millió
fontért. Ezzel megszerezte a felügyeleti jogot az Indiát az anyaországgal
összekötő legrövidebb út legfontosabb része felett. A csatornát hat évvel
korábban, III. Napóleon uralkodása alatt adták át a forgalomnak. A közös
brit–francia felügyelet 1882-ben, a terület brit elfoglalásával ért
véget.[78][79]
Megfigyelhető a birodalom terjeszkedésében egyfajta formális hatalom
érvényesítése is, ami azt jelenti, hogy a birodalom ellenőrizte a névlegesen
önálló országok (például Kína, Argentína és Thaiföld) kereskedelmét.
A birodalmat erősítették a század második felében feltalált és kifejlesztett
technikai újdonságok, például használatba vették és tökéletesítették a gőzhajót
és a telegráfot. Jól példázza a kimagasló technikai fejlettséget, hogy 1902-ben
egyedül a Brit Birodalomban volt kiépítve a világot átölelő távírókapcsolat,
melyet All Red Line-nak neveztek.
Az All Red Line főbb kapcsolati pontjai a
világban:
A domíniumok
A Birodalom szétesése a második világháború után felgyorsult, mivel a háborús
erőfeszítések a végletekig kimerítették az országot, és az addigi szövetségesek
(elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió) nem voltak érdekeltek a
gyarmatokkal kapcsolatos status quo fenntartásában. A világháború költségei
jelentősen meghaladták az azt megelőzőét és az akkor felvett háborús kölcsönök
utolsó részletét 2006-ban fizette vissza az Egyesült Királyság. A szigetország
egyes részei súlyos pusztítást szenvedtek a bombázások révén, és a háborúban
odaveszett a birodalom kereskedelmi flottájának jelentős része.
Az ország 1939. szeptemberi hadüzenete Németország ellen már nem jelentette
automatikusan a domíniumok hadba lépését is. Írország kivételével minden terület
saját maga nyilvánította ellenséges állammá Németországot. Az Ír Szabadállam már
az ezt megelőző évben tárgyalásokat folytatott a Brit Királyi Haditengerészet
kivonásáról a szerződéses kikötőkből, és kinyilvánította semlegességét a háború
idejére.
A II. világháború megnyerése kétes értékű győzelem volt. Az elszenvedett
veszteségek még inkább aláásták az ország amúgy is hanyatló kereskedelmi és
pénzügyi vezető szerepét, és megnövelte a domíniumok valamint az Amerikai
Egyesült Államok fontosságát. Jól példázza ezt az ausztrál miniszterelnök, John
Curtin addig példa nélküli 1942-es akciója, amikor visszahívta a frontról az
ausztrál katonákat. Az ausztrálok a britek által uralt Burma területét őrizték.
Ez a lépés megmutatta, hogy most már a domíniumok nem rendelik alá saját
érdekeiket a brit érdekeknek. Curtin már egy évvel ezelőtt azt írta egy
újságcikkben, hogy az országnak inkább az Egyesült Államokkal kéne erősebb
kapcsolatokat kialakítania.
A háború után, 1951-ben Ausztrália, Új-Zéland és az Egyesült Államok létrehozta
az ANZUS regionális biztonsági megállapodást. Nagy-Britannia jelentkezése (1961)
és felvétele (1973) az Európai Közösségbe gyengítette a kolóniákkal addig ápolt
kereskedelmi kapcsolatait, és megszüntette ezeknek az országoknak a kivételes
helyzetét a brit piachoz való hozzáférés tekintetében.
1947 januárjában Kanada volt az első domínium, mely lakosainak állampolgári
jogállást biztosított az alattvaló cím mellett. Ez utóbbit végérvényesen
1977-ben törölték el, és az ország 1982-ben a nemzeti alkotmány elfogadásával
vált teljesen függetlenné.
NAPJAINKBAN
Napjainkra Nagy-Britannia a Brit-szigeteken
kívül 14 terület fölött tartotta meg ellenőrzési hatalmát. Ezeket egységesen
tengerentúli területeknek nevezik.
A legtöbb volt brit gyarmat egy volt portugál és egy volt belga gyarmat tagja a
Nemzetközösségnek, egy nem politikai, önkéntes alapon szerveződő, egyenlő
jogokat biztosító szervezetnek. Bár jelenleg a Nemzetközösség feje a brit állam
első embere, II. Erzsébet, utódai a posztot nem öröklik automatikusan, és
Nagy-Britanniának nincsenek előjogai a szervezeten belül.
A szervezet 16 tagja továbbra is elismeri a királynőt államfőnek; ők a
Nemzetközösségi királyság tagjai. Az ország fennhatóságát Gibraltár és a
Falkland-szigetek fölött a két legközelebbi szomszéd, Spanyolország és Argentína
mind a mai napig nem ismeri el.
Nemzetközösségi köztársaság az a 31 állam, melyek az 53 tagú Nemzetközösségen
belül köztársasági államformával rendelkeznek, és nem fogadják el uralkodójuknak
és államfőjüknek II. Erzsébet brit királynőt.
Az 1980-as évekre a Nemzetközösség új formában nemzetközi szervezetté alakult és
ebben a formában működik tovább. Ez a gyakorlatban a tagállamoknak ad hasznos
konzultációs fórumot és a különböző rendeltetésű együttműködéseiknek
lehetőséget. Ilyen a kulturális, az oktatási, a pénzügyi és az egyéb gazdasági
kapcsolatok mellett egy sor különböző rendezvény is, mely összekapcsolja a
közösséghez tartozó tagállamok népeit. A leglátványosabb esemény a
Nemzetközösségi Játékok, amelyet 1930 óta kilenc sportágban négyévenként
rendeznek meg.
Az anyaországba a gyarmatokról történő nagyarányú bevándorlás eredményeként
jelentős számú nem európai eredetű etnikai csoport jött létre. A különböző
kultúrák találkozása azt is eredményezte, hogy az 1980-as évek első felében
súlyos etnikai zavargások robbantak ki, a legélesebbek Brixtonban. A
szigetországi etnikai kisebbségek helyzetének megítéléséhez hozzátartozik, hogy
nem minden esetben többszörösen hátrányos és szegénységben élő népcsoportokat
kell rajtuk érteni. A bevándorlók közül nagyon sokan a jómódú középosztályhoz
tartoznak, sőt nem is kevesen a leggazdagabbak közé emelkedtek.
A Brit Birodalom kialakulását, fejlődését, hanyatlását és megváltozott formákban
a 21. századig tartó túlélését jól behatárolható történelmi események sorozata
kísérte végig. Az angol gyarmatok és az anyaország legtöbb esetben konszolidált
együttműködést folytattak az idők során. Az első Brit Birodalom (1583–1783)
korszakának végét éppen e kötelék gyengülése okozta, hiszen a korona szeretett
volna nagyobb adókat kiróni a telepesekre, ami miatt 1773-ban egy hajórakomány
teát a tengerbe szórtak. A bostoni teadélután néven elhíresült esemény volt az
amerikai függetlenség gyújtópontja.
A tizenhárom észak-amerikai gyarmat elvesztése utáni időszak a birodalom második
korszakát jelentette, és az érdeklődés középpontjába India került. A
gyarmatbirodalom folyamatos kiépítése és bővítése eredményeként számos területet
vontak a korona fennhatósága alá, és legnagyobb kiterjedését az első
világháborút követő német gyarmatok szétosztása után érte el. A birodalom
összetartó ereje a gazdasági érdekekben is rejlett. A világ legrégebben
folyamatosan forgalomban lévő pénze, a font sterling is a birodalomnak
köszönheti létezését.
Az első világháború után kezdődött a birodalom modern kori történelmének
szakasza, amelyet a második világháborút követő gyarmati rendszer széthullása
zárt le. A világbirodalmi szerepkör is itt ért véget, és Hongkong kiválásával
többé már birodalomról sem lehet beszélni. A gyarmatok elvesztésével
párhuzamosan elindult egy új szervezeti forma, melyet a Nemzetközösség fémjelez.
Ez a teljesen új alapokon működő, formailag különböző gazdasági és politikai
hátterű, de a korábbi birodalomhoz tartozás folytán közös vonásokat viselő
államoknak a fóruma. Ez a közösségi tagság ad lehetőséget a csatlakozott
országoknak egy szorosabb és egyenlő alapokon nyugvó kapcsolatrendszer
kialakítására.
vissza az életképekhez vissza a navigáláshoz