A Vígszínház társulata lassan 18 éve tartja műsorán a darabot,
ami szemernyit sem kopott fényéből, még túl az 1000. előadáson sem.
Lelkes csapatunk is fültanúja lehetett Geszti Péter nyelvi sziporkáinak,
melyeken jóízűen kacagtunk fel oly sokszor a darab során.
Dés László csodálatosan megkomponált zenéje pedig egy valódi nagy utazást
idézett meg számunkra lelkünk mélyére, hogy egy-egy könnycseppet is
elmorzsolhassunk arcunkon a humoros jelenetek közé jól elhelyezett
örök érvényű érzelmek - szeretet, tisztelet, szerelem - megjelenítésekor.
S így majd' 18 év után is fantasztikus volt viszont látni
Reviczky Gábor "balui" pofonjait, s viszont hallani az ősi igazságot:
"A pedagógia lényege a szigor!"
Balu szigora Bagira okos szeretetével párosítva ma is sikerre vinne
jó néhány "Mauglit" ismert környezetünkből is...
A darab megtekintése után bevetettük magunkat
Budapest belvárosának ilyenkor aktuálisan legnagyobb,
s sok turistát vonzó látványosságába, az ádventi vásárba.
Az idén több teret kapott a gasztronómia, s sajnos valódi
kézműves tevékenységet a konyhamestereken kívül nem láthattunk.
Azért így is képviselték magukat hazánk távoli tájegységei - pl. az Őrség is.
Csapatunknak leginkább az itt és ilyenkor egyáltalán nem szokatlan,
de nekünk feltűnő drágaság adott józan mértéktartást.
Annyira, hogy a legéhesebbek és legszomjasabbak
a közeli McDonald's-ban találtak vigaszt, s jól ismert ízeket, falatokat.
Végül az emlékezetes dallamokkal fülünkben, s a belváros
számunkra nem mindennapos képeivel tértünk haza
idei harmadik közös osztályprogramunkról.
Zsolt bácsi
