***   2013. szeptember 2. 19.15   ***

Gally a tetőn – Galyatetőn

- a negyedik á osztály

Elindultunk Budapestről, autóbusszal utaztunk,

telt az idő, mobiloztunk, ettünk-ittunk mulattunk.

„ Gally a tetőn!” – kiabáltak, megálltunk és leszálltunk,

kitölteni papírokat szépen sorban beálltunk.

Hihetetlen, de szállásunk mesebeli házikó,

a szobánkban van 4 kényelmes ágyikó.

Nagy probléma: ki hol alszik, miért, mikor és kivel,

ha nem is könnyen, de megoldottuk: kis sértődéssel, hisztivel.

3.a-s kis csapatunk: lelkes szülők, sok gyerek,

E.H.E. s E.B.U. után TETŐN vagyunk, mert a világ így kerek!

Ötleteinket hallgatván kérdezik, hogy „elgurult a gyógyszerünk”?

Megsértődve válaszoltuk: nem gyógyszer, a kerekünk!

Tábortűznél jót mulattunk, szalonnát is sütöttünk,

süteménnyel, itókával névnapot köszöntöttünk.

Fölmásztunk a kilátóba: térdig lógott a nyelvünk,

aztán pedig nagy lelkesen rókavadászatra mentünk!

Megtaláltuk mindegyiket, de egy valahogy kimaradt,

később ő magától előjött, és a rétre kiszaladt.

Megijedtünk úgy, ahogy kell, nem hittünk a szemünknek,

Ez bizony véget vetett a túl harsány kedvünknek.

Nagy szerencse, mondogattuk, hogy a bátorságpróbán már túl vagyunk,

És a sötét erdőben megijesztve, nem dobtuk el az agyunk!

Nem tudjuk, ki félt jobban: a szülők, vagy a gyerekek?

Volt, aki csendben, halkan, volt ki ordítva rettegett.

A mai napunk sokkal lazább, Sástóra kirándultunk,

Bátorságpróba gyanánt ezer csigalépcsőn felmásztunk.

Hogy hova? Nem a falra, de nem ám!

A sástói sárga toronyba kiskomám!

És ez mind még nem volt elég: vártak ránk a lépcsők, a lépcsők…

Addig mentünk felfelé, míg nem hörögtek, mind a légcsők!

Mire végre fölértünk és levegőhöz jutottunk,

elindultunk lefelé és megint-megint fújtattunk.

Várt ránk még egy kis patak is felfrissítő vizével,

valaki „százlábú piócát” is fogott saját kezével.

Hazaérve finom süteményillat fogadott minket,

De alkotói válság miatt, most nem találok több rímet!

Egy kirándulás akkor válik számunkra kerek egésszé, ha minden várakozásunk teljesül.

Szeretnénk ezúton köszönetet mondani mindazoknak,
akik jelenlétükkel hozzájárultak ehhez a rendkívüli
és többek által megfogalmazott „életük legjobb” nyári élményéhez.

Külön tisztelet és elismerés Magdi néninek, amiért túlélt minket
és győztes versével összefoglalta az elmúlt napok történéseit.

Reméljük, hogy a táborban szerzett tapasztalatokkal,
érzésekkel gazdagodva, jövőre lesz alkalmunk innen folytatni!

 SzMK

 vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz