***   2013. június 14. 16.30   ***

ELBÚCSÚZTAK ÉS ELBALLAGTAK NYOLCADIKOSAINK

Utolsó tanítási hetünk nyolcadikosaink számára a búcsúzás napjait jelentették.
Előbb az a osztályosok, majd béseink is búcsúzásra hívták az őket tanítókat.

Diákjaink kedves verssorokba foglalták búcsúgondolataikat,
majd megvendégelték a nevelőket
a szülői munkaközösségek képviselőinek segítségével.

A ballagás napján osztályfőnökeik - Betti néni és Gyuri bácsi - vezetésével
körbejárták iskolánk termeit, melyekhez annyi emlék fűzte őket.

Tornatermünkben rendezett ünnepélyünkön búcsúztatták
a 7. a osztályosok - Csilla néni vezetésével - ballagóinkat,
illetve búcsúztak az ünnepeltek egy vidám és egy szép dallal az iskolától.

Elek bácsi útravaló gondolatai következtek...

Kedves Vendégeink!

Szeretettel köszöntök minden kedves megjelentet!
Köszönöm, hogy elfogadták a ballagó diákok meghívását erre a számukra,
de számunkra is jelentős ünnepre.

„A búcsúzónak minden emlék drága,
Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,
Hogy emlékezzék a távolban is
A helyre, melyre visszavonja vágya,
Tanú lesz az érzéseiről halálig,
S egy semmi így legdrágább kincsé válik.”

Kedves ballagó nyolcadikosok!
 

Goethe szavait idézve kérlek titeket, néhány pillanatra még maradjatok velünk, emlékezzetek mindazokra az apró-cseprő, vagy talán annál jelentősebb momentumokra, melyek meghatározók voltak, vagy lehettek volna. Remélem, hogy valamennyien találtok emlékképeitekben olyan, talán mások számára jelentéktelen eseményt, élményt, melyet el tudtok raktározni, érdemes megőrizni.

Az elválás pillanataiban még sok-sok nyitott kérdés merül fel bennünk, szüleitekben, de talán a legtöbb bennetek. A felnőtteket nyilván elsősorban azok a kérdések foglalkoztatják, hogy tudtatok-e élni azokkal a lehetőségekkel, melyet iskolánk nyújtott, elértük-e azokat a kívánt fejlesztő hatásokat, melyet, mint pedagógusok – jó esetben veletek együtt – kitűztünk maguk elé, szüleitek megfogalmaztak, illetve a társadalom elvár az iskolától? Titeket nyilván azok a kérdések érdekelnek, hogy milyen lesz az új iskola, az új diáktársak, hogyan fogadnak benneteket az idősebb diákok.

Ezekre a kérdésekre nincs ember, aki most válaszolhatna. Nagy szavakat használva mondhatnám, majd az élet megválaszolja ezeket a kérdéseket. Most talán csak bízhatunk. Bízzatok önmagatokban, akaraterőtökben, melyről, ha nem is annyiszor, mint vártuk, de sokszor tanúbizonyságot adtatok. A nyolc év alatt sokféle megpróbáltatáson estetek át. Dolgozatok, témazárók, feleletek, munkadarabok elkészítése, kötelező olvasmányok, a fizikai állóképesség fejlesztése, és még sorolhatnám.

Természetesen ezeket az akadályokat nem egyforma sikerrel vettétek. Volt, aki megbotlott és volt, aki szárnyalt. Egy biztos, azt bizonyítani, hogy nem volt hiábavaló a sok erőfeszítés – nektek kell, jövőre, két év múlva, s amíg éltek!

„A boldogsághoz semmi sem
szükségesebb, mint, hogy
életünknek egy meghatározott
célja legyen."

Eötvös József előbbi gondolata szintén a tudatosságra, a nem mástól, máshonnan várt megoldásokra hívja fel a figyelmet. Keressétek saját boldogságotokat, boldogulásotokat, de soha ne felejtsétek el, hogy ehhez mindenkinek joga van. Saját útkeresésetek soha ne gátoljon, akadályozzon másokat! Találjatok céljaitok eléréséhez partnereket! Tudjatok elfogadni segítséget – ez nem feltétlenül a gyengeség jele. Ezzel együtt akarjatok segíteni másoknak – s tegyétek ezt lehetőleg önzetlenül! Adni legalább olyan jó, mint kapni!

Az iskolánkban elért utolsó eredményekről még nem tudok beszámolni – majd a tanévzáró ünnepélyen, illetve az azt követő bizonyítványosztást követően lehet összevetni a befektetett munkát az eredményekkel. Természetesen erre az eseményre is nagy szeretettel várunk Benneteket! Két nem összemérhető nyolcadik osztálytól búcsúzunk. A nem összemérhetőség természetes. Mindkét közösség tagjai másért nőttek szívünkhöz.

Szeretném kiemelni a 8. b osztály fejlődését, akik a búcsú pillanataira igazi, egymást segítő, támogató közösséggé alakultak. Köszönet érte Kónya György osztályfőnöknek, valamint Horváth Zsófinak, aki az osztály élő lelkiismerete volt.

Mindkét osztályban olyan tanulóktól is búcsúzunk, akik eredményeikkel, sikereikkel örökre beírták nevüket az iskola képzeletbeli Nagy Könyvébe. Köszönjük nektek, szüleiteknek, hogy büszkék lehettünk Rátok, őrizzétek meg továbbra is elszántságotokat, már-már konok, tudatos elhivatottságotokat. Köszönjük a közösségért – iskolai és osztályközösségért tett erőfeszítéseiteket is. Sokan a sportban, a művészetek területén, tanulmányi és egyéb versenyeken értetek el kimagasló eredményeket.

Itt szeretném megköszönni Kerényi Eszternek kiemelkedően sikeres művészeti tevékenységét.

A sport és tanulás terén kiemelkedő teljesítményéért Fodor Adélnak Magyarország jó tanulója – jó sportolója Oklevelet adományozott Balogh Zoltán miniszter úr.

Zsolt bácsi nevében ezúton is köszönetünket fejezzük ki Hajdu Botondnak, aki évek óta ünnepélyeink hangmestere volt.

Búcsúzunk azoktól is, akik egy kicsit háttérbe szorultak, kevésbé csillogtak, vagy időnként fejtörést okoztak a nevelőknek. A történet így kerek. A kicsit fontolva haladók számára buzdításul Marcus Aurelius gondolatát szeretném átadni, mely a felmerülő problémák, nehézségek leküzdhetőségéről szól:

„Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik,
az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel,
hogy ami emberileg lehetséges
és megszokott, azt te is elérheted."

Kedves Tanulók!

Kívánom Nektek, hogy a jövőben is találjatok kérdéseitekre megfelelő választ – s azt is kívánom, hogy egyáltalán legyenek kérdéseitek! A világot mindig azok vitték előre, akik jól tudtak kérdezni, s igyekeztek mindent elkövetni a kérdések megválaszolásáért.

Kedves Szülők!

A gyermekekkel együtt Önök közül is legtöbben búcsúznak iskolánktól. Köszönöm Önöknek az együttműködést, a kételyeket, a segítséget, amivel hozzájárultak feladataink megvalósításához. Kérem Önöket, hogy a következő években is kísérjék figyelemmel gyermekeik középiskolai éveit, legyenek biztos pontok a változások közepette.

Külön tisztelettel köszönöm a sok éves, már-már évtizedes segítő munkáját Miklósné Kari Erikának, aki az Szülői Munkaközösség vezetőjeként igazi partnernek bizonyult közös ügyeink rendezésében. Köszönöm az ötleteidet, a tisztán jó értelemben vett kapcsolataidat, amivel hosszú éveken át támogattál bennünket.

Kedves Kollégák!

A tanulók, szülők nevében még egyszer köszönöm minden iskolai dolgozónak (pedagógusoknak, a titkárság dolgozóinak, technikai dolgozóknak), hogy rendezgettétek a búcsúzó diákok mindennapjait.

Köszönjük, hogy együtt búcsúztathattuk a ballagókat!
Találkozunk 2013. június 21-én 17 órakor a tanévzáró ünnepélyen!

Köszönöm a figyelmet!

...majd Elek bácsi átnyújtotta az iskola emlékplakettjeit két kiemelkedő diákunknak,
Fodor Adélnak és Haróth Alexandrának,
valamint művészeti elismerő díjat Kerényi Eszternek.
Megköszöntük kiemelkedő stúdiós munkáját
Hajdu Botond Bendegúznak.

Külön köszöntötte oklevéllel és ajándékkal iskolánk SzMK-vezetőjét,
Miklósné Kari Erikát, akitől "legkisebb" gyermeke ballagása okán elköszönt.



Végül a hagyományoknak megfelelően
ballagóink képviselői feltűzték szalagjaikat
iskolánk zászlajára.



Kívánunk elballagott diákjainknak
felejthetetlen középiskolás éveket,
s hogy beteljesülhessenek vágyaik,
megvalósulhassanak céljaik!


 vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz