A MÁTRÁBAN TÁBOROZTUNK
Honismereti tábor Sástón

2012. június 25-29. között 64 gulneres vetette be magát a Mátra rengetegébe, idei honismereti táborunkba. A csapat 40%-át alsósaink alkották, 2-4. osztályosainkat Kozma Ildi néni és Germán Zita néni gondozta.

A felsősök Gábor bácsi és Zsolt bácsi irányításával vettek részt a programon. Kísérőink voltak természetjáró vezetőink, Csilla néni és Kozák Gyuri bácsi, akik a természettudományos és sport, valamint történelmi-honismereti programokat vezették.

Nagy örömünkre csatlakozott csapatunkhoz - még ha rövidebb időre is - Zsámboki Rita néni, valamint igazgatónk, Elek bácsi is.

Első nap - miután különbuszunk megérkezett a táborhelyre - birtokba vettük szállásunkat.

Ezt követően felfedező tókerülő sétánkra indultunk,
melynek során a helyi kilátó 550 méteres magasságából pillanthattunk le a környékre.
A körpanorámának csak a szomszédban "meredező" Kékestető állta útját.

Persze tudtuk, hogy a hét folyamán bevesszük azt is.

A kissé hűvös, csepergőn esős időben jól esett a séta,
majd a játék és sport a friss hegyi levegőn és környezetben.

A tábor melletti étterem volt étkezéseink helyszíne, ahol kedves kiszolgálással,
mindig bőséges étellel és választékos kínálattal vártak bennünket.

Bár az esti tábortüzet ki kellett hagynunk, de bíztunk benne, hogy a hét folxamán pótolhatjuk.
A kicsik a tanító nénikkel rajzos feladatokat oldottak meg honismereti tábori füzetükben.

Kedden reggel kisvasútra szálltunk, s beutaztunk Gyöngyösre, hogy megtekintsük a Mátra Múzeum pazarul kiépített komplexumát. A múzeum - nevéhez méltó módon - teljes keresztmetszetet ad a hegyvidék és környezete faunájáról és flórájáról. Csilla néni a tanári előkészítő kirándulás alkalmával remekül összeállított feladatlapot készített, ezzel állítva kihívások elé táborozóinkat.

A kései ebéd és a vacsora közötti idő ismét játékkal és sporttal,
a kicsiknek külön foglalkozással telt el tanítóik irányításával.

Szerdán egész napos autóbuszos kirándulásra indultunk.

Első állomásunkon, Kékestetőn lepillantottunk az ország tetejéről,

majd egy kis játék után tovább indultunk Parádra.

Ott előbb a palóc fafaragó, Asztalos Johák (ti. Joachim) remekeit
tekintettük meg a volt tűzoltószertárban berendezett múzeumában.

Onnan a tájházba mentünk megismerkedni
a palóc élet és hagyományok tárgyi világával.

Innen a szomszédos Parádfürdő Kocsi Múzeumába látogattunk,
s megnéztük az istálló nemes paripáit is.

Ekkor már "tüzesen sütött le ránk a nyári nap sugára",
így nem csak az emelkedő és néhány utunkba keveredő sikló,

de a meleg is próbára tette erőnket, miközben - a felújítás és átépítés
nagy munkái közepette - bevettük Sirok magaslatát és várát.

A várban Kozák Gyuri bácsi izgalmas,
a figyelmet és szövegértést is próbára tevő feladatlapját
oldották meg diákjaink vegyes csapatokba szerveződve.

A Sástóra visszavezető úton mély álomba szenderült a csapat,
az egész napi kirándulás fáradtságától s a meleg hatására.

A kicsik a kiránduláson gyűjtött köveikre festhették meg
a családjaiknak szánt ajándékképeiket, Ildi és Zita néni segítségével.

Este pótoltuk az elmaradt tábortüzet,

majd - szokásos programjainkon túl - egy kis izgalmat is
próbáltunk becsempészni a foci-EB esti mérkőzésének megtekintésével,
melyet a spanyol-drukkerek hangos örömujjongása zárt.

Csütörtökön reggeli után mentünk fel az Oxygén Adrenalin Parkba,
mely vendéglátónk volt a tábor ideje alatt.
Sajnos a délelőtti szemerkélő eső
a tervezett programot kissé átalakította, de nem bántuk.

Alsósaink a Játszóház izzasztó, négyszintes mászó-labirintusát vehették birtokba,

s nevelőink is játszhattak kicsit.


 

Felsőseink pedig a vár játéktermében pingpongoztak, csocsóztak és biliárdoztak,

illetve a játszótéren hintáztak, libikókáztak, s gyönyörködtek a pazar kilátásban. Innen utunk a közeli Rákóczi-forráshoz vezetett Gábor bácsi és Elek bácsi vezetésével.

Elek bácsi a gulneresek "örökös táborozója és táborvezetője", a hegyek - így a Mátra - szerelmese. Egy napra félretéve igazgatói teendőit, csatlakozott a csapathoz, nagy örömünkre.
Az ebéd és egy rövid szieszta után a jobbra fordult időjárás lehetővé tette, hogy a délelőtti park-programot teljes egészében megvalósítsuk.

Több, mint négy önfeledt órát töltöttünk mászással,

függőhíd-átkeléssel "a haragos folyón",

kiútkereséssel a labirintusból, valamint
valódi adrenalin-termelést növelő bombasztikus bob-lecsúszásokkal.

A bobokkal együtt későbbre csúszott vacsora után,
az esti játékot követően a meglepetés "cukoresővel" előbb a kicsik,
majd a nagyok tölthették fel édességkészletüket.

Annyira belefeledkeztünk a játékba, hogy lemaradtunk az olaszok mindkét góljáról.

Az estére holtfáradt csapatot nem kellett alvásra ösztönözni, hamar csend szállt a szobákra.

A péntek délelőtt a sport jegyében Rita néni és Gyuri bácsi sorversenyeivel telt.

Az ebéd előtti táborzáró értékelésen oklevelek és jutalmak kiosztásával
hirdettük ki a hét feladatlapjainak alsós és felsős győzteseit.
Megjutalmaztuk a legrendesebb szobák lakóit is.
A tanító nénik valamennyi kisdiákjuknak osztottak elismerő oklevelet és jutalmat is.

Végül a nevelők köszönetet mondtak Zsolt bácsi szervező és összefogó táborvezetői munkájáért, meglepetés oklevéllel és ajándékkal kedveskedve.

Valójában nem jöhetett volna létre így ez a program Kozma Ildi néni, Zita néni, Csilla néni, Gábor bácsi, Kozák Gyuri bácsi, a hozzánk kétszer is csatlakozott Rita néni, s az egy napig csapatunkat erősítő Elek bácsi együttműködése nélkül. Sőt Mónika néni előkészületi munkában nyújtott segítsége nélkül sem. Ezért köszönet minden pedagógusunknak fáradtságot nem ismerő, áldozatos munkájáért, mind az előkészítésben, mind a kivitelezésben.

Diákjaink a számos program, kirándulás mellé külön gyümölcsellátást, kétszer is kiegészítő ásványvíz ellátást, édességeket kaptak. Emellett sikerült minden kedvezményt kihasználva olyan takarékosan megvalósítani az idei honismereti tábort, hogy a végén táborozóinknak vissza is tudunk téríteni a befizetéseikből. Ezt elballagott nyolcadikosaink meg is kapták, a kisebbek pedig a tanév kezdetekor fogják megkapni.

S ami a legfontosabb:

mindannyian nagyon vidáman, élményekkel gazdagodva, ugyanakkor kellemesen ellazulva, jól lebarnulva, szerencsére egészségesen és balesetmentesen éltük meg ezeket a szép emlékű napokat, sok kis aranyos alsós, és rendes, helyes felsős diákunk társaságában. Jó volt veletek táborozni! Reméljük, hogy a jövő év gulneres táboraihoz az idei, remekül együttműködő gyerekcsapat minél több tagja fog majd csatlakozni! S reméljük, hogy év közbeni munkájukkal, magatartásukkal még többen érdemlik ki, hogy felelősséget merjünk vállalni értük, s hogy mi is valóban jól érezhessük magunkat együtt!

Kiemelem a példásan viselkedő 17 volt nyolcadikos diákunkat, akiknek gulneresként ez volt az utolsó közös programjuk együtt. Ennek a végén ugyanolyan nehéz volt a búcsúzás, mint amilyennek a ballagás és a bankett után éreztük. Sok sikert, s a gulnereshez hasonló jó közösséget kívánunk Nektek új iskoláitokban!

Zsolt bácsi
 

 vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz