OKTÓBERI TÚRA A BÖRZSÖNYBE

Kedves Olvasó!

2011. október 22.-én a Gulner Túra Klub 2. hódító útjára indult a Börzsönybe, s épségben haza is tért onnan.

Zebegénybe érkezve, első utunk a Kós Károly által tervezett Római katolikus templomba vitt.

Szerencsénkre kapui nyitva álltak előttünk, be is mentünk, s csodás látványban volt részünk. Itt készült a csoportképünk, amikor még mindenki friss és üde. Későbbre nem mertem halasztani, mert tudtam mi vár ránk...

Utunkat folytatván elballagtunk a Hajózási Múzeum előtt, melybe sajnos most nem volt módunk betekinteni.

S innen kezdődtek megpróbáltatásaink, „szenvedéseink”.

Közel 2 km-en keresztül tartó hegymenetbe kezdtünk, s  megmásztunk egy 482 méter magas régi vulkáni krátert, ahol sűrűn meg kellett állnunk, mert az alföldi szívünk nem bírta a kiképzést, s a levegő is gyorsabban fogyott, mint itthon.

Ennek ellenére mindenki hősiesen felküzdötte magát a Hegyes-tetőn lévő Julianus kilátóhoz, ahol a káprázatos kilátás volt a jutalomunk. Még a Duna is ránk mosolygott teljesítményünk láttán.

A hegyről leérve már a panaszkodók száma is csökkent, ugyanis innentől kellemes erdei sétára váltottunk át, köszönhetően a domborzati változásoknak. Megcsodáltuk a fák terméseit (tölgy, szelíd gesztenye, stb.), láttunk sziklamedencés időszakos hegyi patakmedret, sőt sétáltunk is benne. De mi épségben kijutottunk onnan, nem úgy, mint az általunk felfedezett, meghatározhatatlan koponyájú állat tulajdonosa. Mindenki sajnálta szegényt, s végső nyugalomba helyeztük egy kidőlt fa alatt.

Több hegyi rétet használtunk ki szusszanásra, napozgatásra, akadt olyan pihenőhely is, ahonnan szép kilátás nyílt a Visegrádi Fellegvárra.

Törökmezőre érve még nem értek véget szenvedéseink, bár az eredeti tervek szerint itt kellett volna buszra szállnunk. Sajnos egy magasságkorlátozás miatt le kellett sétálnunk Kismaros határáig.

A hátra lévő 5 km-t a csapat jó hangulatban, döcögve, futva, énekelve tette meg. Ezt biztos a Fehér forrásoknál begyűjtött friss, hideg és finom hegyi forrásvíznek köszönhettük.

Alig vártuk, hogy buszra szállhassunk, mert a közel 17 km megtétele után alaposan elfáradtunk.

A hazaérkezésünk is módosult a Fradi meccsnek köszönhető útlezárások miatt. A buszon töltött időt Kerekes Éva néni Budapestről szóló kvíz kérdései sokkal kellemesebbé varázsolták. Ezeket ezúton is köszönjük neki.

Nagyon büszke vagyok minden kiránduló gyermekre, és persze a kitartó és lelkes felnőttekre is, hogy ezt a nem csekély távot ilyen szépen és balesetmentesen teljesítették.

Már tervezgetjük Kozák Gyuri bácsival (a túravezetők gyöngyszemével, akinek szintén sokat köszönhetünk mindannyian) a következő túránk útvonalát. Annyi már bizonyos, hogy a Budai hegységbe megyünk, november 12.-én, ahová szeretettel várunk szülőt és gyermeket egyaránt.

Ígérem az a túránk rövidebb lesz, és hamarabb is érkezünk haza, de élményben nem lesz hiány.

Csilla néni

 vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz