jutalomkirándulás a margitszigetre

2010. június 3-án csütörtökön a felső tagozatos diákönkormányzat, a Fővárosi Közterület-felügyelet és a Budapesti Rendőr-főkapitányság foglalkozássorozatának résztvevői (anti-graffity csoport) és a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány "Teret nekünk!" pályázati programjának irányítói közös kiránduláson vettek részt a Margitszigeten, egy - a korosztályok számára jól elkülönített játéktérrel rendelkező - játszótéren. Perián Gergő, Szűcs Imre, Molnár Gergely a 6. a; Újvári Balázs a 6. b, és Ferenczy Zsuzsa, Langó Tamás, Szélyes Norbert a 7. a; Sárkány Gergő a 8. b osztályból – megerősítve csapatunkat Ferenczy Mihály volt diákunkkal - együtt indultunk az iskolából. Csabainé Klapka Judit, a Fővárosi Közterület-felügyelet sajtósa a Margitszigeten csatlakozott hozzánk: annyira megkedvelte az anti-graffity csoport tagjait, hogy ezen a „jutalomjátékon” is részt vett, holott ez nem volt a kötelező program része.

Elsődleges céljaink a szabad és zavartalan játék, a deszkázási lehetőségek, és a legnagyobbak számára kialakított játszótér kipróbálása voltak. 14 órakor indultunk az iskolából, az utóbbi napok folyamatos esőzése után végre kissé naposabb időszakban. Háromkor már javában deszkáztak a szakavatott és gyakorlott deszkások a margitszigeti bejárón, mi, a „gyalogok” pedig futottunk utánuk. A játszótéren a gyerekek mintát láthattak arra, hogyan érdemes a 14-18 éves korosztály számára felépíteni egy játékteret.

Van itt gördeszka-imitáció, amely hatalmas karerőt is igényel; kézzel-karral-lendülettel működtethető mászóka; egyensúlyérzéket és közösségi együttmozgást próbára tevő ferde gumikerék.

Minden játszóeszköz a lehető legmagasabb biztonsági szinttel rendelkezett: homok illetve fakéreg ütésvédelem található körülöttük, és sehol nem látható egyetlen felesleges kiszögellés vagy éles felület sem rajtuk.

Nem csak a legnagyobbak, hanem a 10-12 évesek számára épített eszközöket is kipróbáltuk. Legnépszerűbb a pörgető játékok használata volt: lehet, hogy a tanév alatt olyan sokat tanultak és dolgoztak már a két munkacsoport tagjai, hogy ez a lazítás esett a legjobban.

4 óra körül ugyan szemerkélni kezdett az eső, de ehhez már hozzászoktunk az utóbbi hónapokban, így csak a deszkázást hagytuk abba, hogy el ne ázzanak ezek a viszonylag drága közlekedési eszközök.

Behúzódtunk egy fa alá, beszélgettünk, páran megnézték a magas vízállású Dunát, és kacsázni tanultak egymástól.

Hazafelé menet (a deszkákat gondosan esernyő alatt szállítva) beültünk egy kicsit a West End egyik kávézójába száradni, s beszélgettünk még egy fél órát, illetve páran megtekintették a helyi deszkás kínálatot: cipőket, ruházatot, eszközöket.

A program végén arról is beszélgettünk, hogy a következő tanévben gyakrabban szervezünk ehhez hasonló, Budapest játéktereit kipróbáló kirándulásokat, így többek között feltétlenül ellátogatunk majd a Hősök Terére is - nem csak a szoborcsoport és a múzeumok kedvéért.

Számomra a legfontosabb tapasztalat ezen a kiránduláson, és az ezt megelőző képzéssorozatok, valamint az ezekkel összefüggő feladatok elvégzése során az volt, hogy a közös célok érdekében végzett közös munka jó barátokká, jól együttműködő partnerekké képes kovácsolni az egymástól különböző életkorral, attitűddel és szokásokkal rendelkező gyerekeket is.

Molnárné Posta Júlia diákszövetséget segítő pedagógus

 vissza az életképekhez                vissza a navigáláshoz