Kuhár Ernő

Kuhár Ernő igazgató úr példamutató közéleti, pedagógusi,
igazgatói tevékenysége elismeréseként 2009. március 13-án
Pestszentlőrinc Pestszentimre Díszpolgára posztumusz kitüntetésben részesült.

A Gulner Gyula Általános Iskola tanulói, nevelői büszkén őrzik emlékét.

emlékezés kuhár ernőre

(2008. október, Tekesné Zsebők Nelli visszaemlékezése)

Az 1920-as évek végén Pestszentlőrincen több elemi iskola épült, így a Rendessy-telepen az Erzsébet–telepen és a Szemere-telepen. A Kossuth téren polgári iskola nyílt külön fiú, és külön leány tanulók részére, melynek épületében ma a Hunyadi Gimnázium működik. Kuszeda Lajos főjegyző neves építészmérnököket kért fel, hogy a polgári iskolát megtervezzék Jánszky és Stivessy egyetemi tanárok személyében. A tervezők kitűnő munkát végeztek, az épület szépsége és korszerűsége okán egyaránt dísze lett a közösségnek, a városnak.

A Gulner utcai iskola első tanévét az 1927/28-as évben kezdte meg. Első igazgatója Boray Sándor lett, aki Kuhár Ernővel a Wlassics utcai tantestületben együtt dolgozott. A Wlassics utcai iskolában töltött közös évek alatt Boray kitűnő képességű pedagógusnak ismerte meg Kuhárt és az új, Gulner utcai iskolába őt javasolta helyettesének. Boray Sándor azonban 1935-ben váratlanul meghalt.

Az iskola igazgatását Kuhár Ernő vette át.

Az új igazgató nagyszerű munkába kezdett mind szakmai, mind oktatási-szervezési területen. Miután ebben az időben a lőrinci iparostanoncok Kispestre jártak iskolába, mindenki megelégedésére Kuhár áthozta őket Lőrincre és a Gulner utcai iskolában biztosított nekik helyet. Kitűnő tantestületet szervezett. Többek között Bene Géza, már akkor is igen jó nevű festőművész rajztanárként, Oláh Dániel gépészmérnököt számtan-tanárként, Tildy Árpádnét magyar-történelem-tanárként alkalmazta. Helyet adott az iskolában a Levente Zenekarnak.

Az első világháború után több bolgár-kertész bérelt szántóföldet a Rendessy-telepen. A szülőkkel történt megállapodás értelmében ezeknek a családoknak a gyermekei részére külön osztályt szervezett, hogy olyan szinten tanuljanak meg magyarul már az első iskolai éveikben, hogy az a későbbi tanulmányaikat elősegíthesse. Felvette a kapcsolatot a Budapesti Bolgár Követséggel és megszervezte a Budapesti Bolgár Iskolát. Olyan szép eredményt ért el, hogy a bolgár kormány magas kitüntetésben részesítette. Ez az iskola Budapesten ma is működik.

Kuhár vezetőségi tagja volt a város képviselő-testületének, az Iskolaszéknek, az Ipartestület vezetőségének, a Vöröskereszt városi vezetőségének és több helyi sportegyesületnek. Az ő javaslatára nevezték el a Szemere-telepi utcákat a Felvidék városairól.

Mikor megszűnt a Gyöngyvirág utcában a Tündérkert nevű mulató, Kuhár kezdeményezte, hogy a Vöröskereszt vezetősége óvodát nyisson az épületben a környéken lakók nagy örömére, hiszen más óvoda nem volt a közelben.

Kuhár a Gulner utcai iskolában 1937-ben helyettes igazgatót választott maga mellé Liksayné Zsebők Kornélia személyében, aki ezt a feladatot a tanítás mellett 1944-ig látta el. A megfeszített munka aláásta Kuhár egészségét. Az iskolában kapott gyomorvérzést. Liksayné nyújtott szakszerű elsősegélyt és miután szállítható állapotba került, taxival vitte haza a Petőfi utcai óvodában lévő szolgálati lakásába. (Ebben az időszakban a felesége volt itt a vezető óvónő.)

Felépülése után a Tanfelügyelőségre osztották be. Ott vették igénybe nagy tudását, szakmai felkészültségét.

Öt gyermeket nevelt, 2 fiút és 3 lányt. Nemcsak kitűnő pedagógus volt, hanem gondos édesapa is. Saját gyermekei taníttatására is nagy gondot fordított. Miklós fia testnevelő-tanár lett, Ernő jegyző, Kornélia középiskolai tanár, Antónia óvónő, Gabriella orvos.

Az iskola rendjére és fegyelmére nagyon vigyázott. Reggel ½ 8-kor már a helyén volt. Minden nap reggelén végigsétált a folyosón, mindenre volt gondja. Rendelkezése szerint a tantermek ajtaját nyitva kellett hagyni, hogy minden osztályterembe be tudjon tekinteni. A tanterem rendjére a „hetesek” vigyáztak, míg a tanító megérkezett. Fegyelmet diákban, kollégában egyaránt a példamutatásával ért el. Ha valamelyik tanerő elkésett, nem szólt semmit a gyerekek előtt, csak elővette a zsebóráját és az ujjával rámutatott. Akkora tekintélynek örvendett, hogy nem is késett el senki. „Fegyelmezésnek” ennyi is elég volt.

Hallatlan közösségszervező-tehetség volt benne. Rendszeres volt például, hogy szervezésében havonta egyszer közösen vacsorázott a nevelő testület. Szép szokása volt, hogy gyakran kivette a prímás kezéből a hegedűt és sorra eljátszotta a nevelők kedves nótáját. Emlékezetes esték voltak ezek. Sajnos, mikor a Tanfelügyelőségre került, attól kezdve ritkán láthattuk a Gulner utcában, de ha tehette be-benézett szeretett iskolájába.

Gulyás Mihály lett az utódja. A helyettes személye nem változott. Gulyás Mihály 1944. január 5-én hirtelen elhunyt. A Tanfelügyelőség felszólította Liksaynét, hogy adja be pályázatát az iskola igazgatói állására. Akkor már nehéz idők jártak. Hirtelen, mintha a föld alól bújtak volna elő, kisebb-nagyobb nyilas csoportok meneteltek az utcákon. Liksayné nem pályázott, mert nem akart nyilas városvezetőség alatt igazgató lenni. Egy négyszemközti beszélgetésen a Tanfelügyelő úr közölte vele, hogy megérti álláspontját és kérte, hogy bízza rá a döntést. Pár nap múlva a döntés megszületett. Liksayné "megbízott igazgató” lett. Ez a helyzet 1944. tanév végéig tartott, amikor pályázat útján Muraközi Jenő vette át az iskola vezetését.

A szovjet csapatok mind közelebb értek Pest felé. 1944. november 15-i hatállyal a Kiürítési Kormánybiztosság elrendelte a város kiürítését. A tanítás is megszűnt.

A Kuhár család Budapestre költözött, egy belvárosi bérházban kaptak helyet. Mikor ez a ház bombatalálatot kapott, Kuhárék elköltöztek a Pozsonyi útra. Itt következett be a tragédia. Kuhár Ernő meghalt. Az eset 1945. január elején történt. A Pozsonyi úti házzal szemben lévő parkban temette el Miklós fia egy szekrényből átalakított koporsóban. Mikor egy kissé csitult az ostrom ereje, akkor felvették ebből a sírból és indultak vele haza, a romos Budapesten végig húzva–vonva azt a kézi kocsit, mellyel végül megérkeztek szeretett városába, Pestlőrincre. Első temetői nyughelyére itt lelt, ahova később felesége is követte. Mikor a római katolikus egyház eladta ezt az „öregtemető”-t, a család úgy döntött, hogy szeretett halottaikat egy sírban helyezik el. Így kerületek egy sírba az időközben elhunyt Miklós fiukkal, és Szulóné Kuhár Kornélia leányukkal a Farkasréti temetőben.

Kuhár Ernő nevét sok ezer bizonyítvány őrzi és még több hálás, érző szív. Ma sem kívánhatunk mást, mint hogy sok ilyen pedagógusa legyen még drága városunknak.

Hálás város, hálás ifjúság. Emlékezzünk és áldjuk az emlékét!

A kitüntetési ünnepség képei a családtagokról, leszármazottakról:

 vissza az életképekhez      vissza a tanáriba

vissza a navigáláshoz