Színjátszóink színházi
estje
Szép hagyomány éledt újjá színjátszóinknak és Virág néninek köszönhetően. Közel egy évtized után ismét „nagyszínházi” darabbal léptek a Rózsa Művelődési Ház színpadára. A korábbi felejthetetlen sikerek (Óz, a nagy varázsló, Koldus és királyfi, Fordított esztendő, Minden egér szereti a sajtot) nyomában egy Alekszej Tolsztoj meseregény feldolgozását választotta Horváthné Révész Mária, azaz Virág néni, színjátszó szakkörünk vezetője:
– Már a nyári szünetben megakadt a szemem az Aranykulcsocskán. Ahogy szoktam, „átmentem dramaturgba”, és fokozatosan színpadra álmodtam Burattino történetét.
– Csakhogy a régi diákszínészek már egyetemre járnak…
– Valóban. Viszont van egy ragyogó színjátszó szakkörünk. Ezekkel a gyerekekkel tényleg „a nulláról indultunk” két évvel ezelőtt. Azóta azonban több kisebb-nagyobb fellépés edzette a csapatot, iskolai és iskolán kívüli fellépések egyaránt. Úgy éreztük a gyerekekkel együtt, hogy megérett a társulat egy nagyszínpadi fellépésre.
– Voltak minden bizonnyal nehéz pillanatok, mélypontok?
– Bizony voltak. Többen lemorzsolódtak. Volt, aki csak lassan, nehezen értette meg, érezte át azt a felelősséget, ami egy ilyen társulatot összetart.
– S biztos volt fontos és hasznos segítség is?
– Mint korábban is, most is számíthattam édesapámra, Révész István színművészre. S persze jól esett a szülők és a kollégáim - Badacsonyiné Bódis Hajnalka és Sánta Ferencné Császár Emőke - önzetlen segítsége is.
– A szép siker megalapozza a jövő évi terveket is?
– Számos
felkérést, meghívást kaptunk már, körvonalazódik a jövő év repertoárja. Ez
azonban a nézők számára – most még maradjon – a jövő tanév egyik meglepetése…
Móricz László (Pierrot) 5. a osztályos tanulónkkal beszélgetve:
– Melyik szerepet játszottad a darabban?
– Pierrot szerepét osztotta rám Virág néni.
– Mikor ismertétek meg a darabot, illetve mikor volt a szereposztás?
– Október elején. Kezdetben szokatlan volt, hogy szomorúnak, depressziósnak kellett lennem a szerep kedvéért.
– Te mire gondoltál: melyik szerepet kapod meg?
– Természetesen a főszerepet! De beteg lettem, éppen hiányoztam a szereposztó szakkörről. Így utólag tudtam meg, hogy Pierrot én leszek.
– Szerinted ez a szerep illett hozzád?
– Nem szeretek szomorú lenni, ezért igazi kihívás volt, de – úgy hiszem – sikerült.
– Hol kezdtetek próbálni?
– Az iskolai pinceklubban.
– Mikor voltak a próbák?
– Péntekenként 4-től fél 6-ig.
–Nagy volt az izgalom az előadás közeledtével?
– Persze,
de lehet, hogy ezért is - nagyon jól sikerült. S már két újabb előadásra is
meghívott a PIK bennünket a darabbal.
Somodi Brigitta (kislány) és Ferenczi Zsuzsanna (Malvina):
„Jól éreztük magunkat az előadáson, csak kicsit nagyon izgultunk
előtte!”
Jász Fanni (bábu):
„A legjobban Burattino és Carabas Barabas kergetőzése tetszett, s amikor a macska meg a róka átverték, majd elkapták a főszereplőt. De Malvina, Artemon és Giuseppe is nagyon tetszett!”
Szőke Árpád (Basilio):
„Nehéz volt megtanulni a szerepeket, s főleg megformálni a figurákat, de szerencsére végül minden jól sikerült!”
Nagy Renáta (Burattino)
„Nekem nagyon tetszettek a próbák, jó volt a hangulat, és mindenki kivette a részét az előkészületekből.”
Szepesi Bernadett (Kikiáltó, Tortila):
„ Az egész társulat szuper volt – csak nagyon halk. Persze csak hozzám képest…”
Jenei Georgina (rendezőasszisztens):
„Nagyon sokat dolgoztunk a sikerért, és mindenki nagyon jól is teljesített.”
Czeglédi Kata (bábu):
„Tortila volt a kedvencem, meg Pierrot, na meg a „bratyónk”, Burattino.”
Cseh Gabriella (orvosi béka):
„Nem volt olyan könnyű a felkészülés, mint sok kívülálló gondolja. A próbákon lassabbnak tűnt a darab, az előadáson gyorsan elment az idő… A bankett is jól sikerült, jó volt a zene, s Virág néni is meglepett minket egy tortával!”
Dömők Péter (bábu):
„Jól éreztem magam az előadáson, de nem csak a mi táncunk, hanem a többiek szereplése is nagyon tetszett.”